Gyereknapi katonásdi, mert Magyarország a béke pártján áll

Én a kádárkorszak gyermekeként megéltem gyereknapot, május 1-jét, de voltam búcsúban is. Aztán volt a fegyveres erők napja, ahol lőni tanultunk, falat másztunk és aznap nem mentünk suliba. De a kettőt sosem mosták össze, legfeljebb a büfének helyet adó sátor erejéig.

Most meg toborzás(!) van

80 cm-es törpék önmaguknál nagyobb puskával és rohambilivel a fejükön lődöznek egymásra. Persze a kisfiúk egy ágat is kineveznek fegyvernek, ha nem kapnak játékpisztolyt és ez jó buli, valóban. De most komolyan!

Összefésüljük a gyereknapot a toborzással? Vagy Pistike szülei tudván, hogy úgysem lesz pénz egyetemre, már most belökik a gyereket a seregbe, ott majd lesz karrier?! És minek a katona? Hiszen nincs itt háború. Az csak a baloldal “vágya”!

A legnagyobb tiszteletem minden katona, előtt! De amikor azt olvasom, hogy hosszú sorok várnak, ingyen melegételre, hát a torkom elszorul. Arra gondolok, remélem nem lesz szükség soha a fegyverekre, hogy a gyerekeknek ez csak izgalmas játék és hogy ételért csak akkor kell majd gyereknek sorban állni, ha lepényevő versenyen van!

Fotó: honvedelem.hu

Egy riasztó gyereknap délutánja

Történik mindez abban az országban, amelynek hivatalossága másról sem beszél nap mint nap, mint a béketáborról amelynek összesen két tagja van a Vatikán és mi,

bár az előbbi eddig legalábbis nem erősítette meg, hogy tömbösödött volna velünk.

Azt, hogy merre tartunk, már világosan látom, de, azt, hogy hova érkezünk elgondolni sem merem.

Ez is gyereknap!