Banánköztársaság
Gyereknapi katonásdi, mert Magyarország a béke pártján áll
Én a kádárkorszak gyermekeként megéltem gyereknapot, május 1-jét, de volt búcsú is. Aztán volt a fegyveres erők napja, ahol lőni tanultunk, falat másztunk és aznap nem mentünk suliba.
Én a kádárkorszak gyermekeként megéltem gyereknapot, május 1-jét, de voltam búcsúban is. Aztán volt a fegyveres erők napja, ahol lőni tanultunk, falat másztunk és aznap nem mentünk suliba. De a kettőt sosem mosták össze, legfeljebb a büfének helyet adó sátor erejéig.
Most meg toborzás(!) van
80 cm-es törpék önmaguknál nagyobb puskával és rohambilivel a fejükön lődöznek egymásra. Persze a kisfiúk egy ágat is kineveznek fegyvernek, ha nem kapnak játékpisztolyt és ez jó buli, valóban. De most komolyan!
Összefésüljük a gyereknapot a toborzással? Vagy Pistike szülei tudván, hogy úgysem lesz pénz egyetemre, már most belökik a gyereket a seregbe, ott majd lesz karrier?! És minek a katona? Hiszen nincs itt háború. Az csak a baloldal “vágya”!
A legnagyobb tiszteletem minden katona, előtt! De amikor azt olvasom, hogy hosszú sorok várnak, ingyen melegételre, hát a torkom elszorul. Arra gondolok, remélem nem lesz szükség soha a fegyverekre, hogy a gyerekeknek ez csak izgalmas játék és hogy ételért csak akkor kell majd gyereknek sorban állni, ha lepényevő versenyen van!
Fotó: honvedelem.hu
Egy riasztó gyereknap délutánja
Történik mindez abban az országban, amelynek hivatalossága másról sem beszél nap mint nap, mint a béketáborról amelynek összesen két tagja van a Vatikán és mi,
bár az előbbi eddig legalábbis nem erősítette meg, hogy tömbösödött volna velünk.
Azt, hogy merre tartunk, már világosan látom, de, azt, hogy hova érkezünk elgondolni sem merem.
