Ha Mészáros Lőrinc csendben maradt volna, emberinek mondhatnánk, de így…..

Nálunk valahogy mindig, minden örömöt sikerül elrontani, vagy legalábbis mindig vannak, akik megpróbálnak belepiszkítani, és a saját hasznukra fordítani egy nemes ügyet.

Annyira fantasztikus volt az elmúlt néhány napban

együtt izgulni Zente szüleivel, és érezni azt a rengeteg segítőkészséget és empátiát, ahogyan tízezrek próbáltak hozzájárulni ahhoz, hogy összegyűljön a pénz Zente gyógykezelésére. Amikor ilyesmi történik, akkor az embernek egy kicsit mindig visszatér a hite abban, hogy mégsem olyan rossz hely ez az ország.

Ám amikor kiderült,

hogy a végén valaki 100 milliót adományozott, és azt is jelezték, hogy nyilvánosságra fogják hozni a nevét, akkor már éreztem, hogy ez így nincs rendben. Először is azért, mert az ilyen jótékonysági adományozásnak éppen az a lényege, hogy az emberek névtelenül, önzetlenül segítenek, és hogy nem teszünk különbséget azok között, akik segítenek, annak alapján, hogy mennyivel járultak hozzá.

Mert feltételezzük, hogy mindenki ugyanolyan önzetlenül akart segíteni a saját lehetőségeihez képest. Biztos, hogy most is van nagyon sok olyan adakozó, akinek nagyobb erőfeszítés volt a néhány ezer forint elküldése, mint „Mészáros Lőrincnek” a százmilliós támogatás. És azzal, hogy az ő hozzájárulásával nyilvánosságra hozták a nevét, egyrészt az egész történet egy más dimenzióba kerül, már nem Zentéről és főleg az emberi együttérzésről és szolidaritásról szól, hanem „Mészárosról”.

Ha „Mészáros” önzetlenül akart volna segíteni,

akkor a magyar állam, kormány ajánlja fel ezt a hozzájárulást, látván a rengeteg segítőszándékot, mert bár így is a mi pénzünkből adják a 100 milliót, de mindjárt PR akció válik belőle. Önmagában számos kérdőjelet vet fel, hogy miközben a hozzánk hasonló gazdasági helyzetben lévő országok közül Lengyelországban, Romániában vagy Szlovákiában is támogatja az állam ezt a gyógykezelést, nálunk vajon miért nem.

És az is, hogy miközben a kormány jól látta a tízezrek részéről megnyilvánuló segítő szándékot, úgy tett mintha őt egyáltalán nem érintené ez a probléma, sőt az ellenzék indítványát, hogy támogassák a betegség kezelését a kormánypárti képviselők egyhangúan leszavazták. És amikor egy DK-s képviselő a parlamentben megkérdezte, hogy miért ítélnek halálra 80 hasonló betegségben szenvedő gyermeket, akkor Rétvári államtitkár pofátlanul azt válaszolta, hogy a képviselő népszerűségszerzésre kívánja felhasználni a beteg gyerekeket.

Ha mindezek után „Mészáros” névtelenül támogatja Zente gyógykezelését,

akkor azt gondolnám, hogy felébredt benne az emberség és a lelkiismeret, hiszen pontosan tudja, hogy amennyi pénzt ők elloptak tőlünk, magyar adófizetőktől, abból az összes SMA-1-ben szenvedő beteg gyógykezelését ki lehetett volna fizetni, és még akkor is maradt volna pénz a yachtozásra, meg a magánrepülőre.

Így viszont, hogy még alig zárult le a gyűjtés, és azonmód ország-világ tudomására hozzatták, hogy

„Mészáros”

volt a bőkezű adakozó, nemcsak végtelen cinizmusokról tettek tanúbizonyságot, hanem az ügyet is besározták és Zente szüleit is méltatlan helyzetbe hozták.

Nekünk pedig, akik drukkoltunk és őszintén segíteni akartunk, egy kicsit megkeseredik az öröm íze, miközben persze boldogok és büszkék vagyunk, hogy Zente esélyt kap a gyógyulásra, és hogy ilyen jól vizsgázott a mi közösségünk.

Háttér

Szerdán délelőtt posztolták, hogy összejött a pénz.

A fiú anyja, egy reggeli rádióműsorban arról is nyilatkozott, hogy a legnagyobb adakozó egymaga 100 millió forintot adott, de ez az ember nem akarja, hogy nyilvánosságra kerüljön a neve. Szerda este az anya egy külön Facebook-posztban köszönte meg a segítséget az adakozóknak, és a posztban két embert nevesített,

• Mága Zoltánt
• és Mészáros Lőrincet.

Összejött Zente gyógykezelésére a 700 millió!