Banánköztársaság
„Hadügyminiszteri” névváltoztatások
Hazudoznak, uszítanak, a „hadügyminiszter” is, és megvan a magukhoz illő eszük is, ami vagyonuk gyarapítását
A NER „kormányában”, „parlamenti” frakciójában, „értelmiségi” hátországában kétféle ember van: gátlástalanul hazudozó, uszító gazemberek, és bizonyos tradíciókat folytató hibbant alakok. Természetesen az utóbbiak, így a „hadügyminiszter” is hazudoznak, uszítanak, és megvan a magukhoz illő eszük is, ami vagyonuk gyarapítását illeti.
A „hadügyminiszter” megérdemli, hogy külön is kiemeljük…
A NER „hadügyminisztere” alighanem közéjük tartozik – legalábbis voltak, vannak olyan nyilatkozatai és intézkedései, amelyek megalapozni látszanak azt a vélekedést, hogy aligha teljesen normális. Vannak persze hasonló alakok Orbán környezetében, nem kevesen, de a hadügyminiszter megérdemli, hogy külön is kiemeljük…
„Rendeleteket” vagy „utasításokat” szokott ő is kiadni, ahogy mindenki, aki számít a NER-ben. Most éppen katonai alakulatok nevét változtatja meg. „Hadügyi” szempontból nincs is más, fontosabb teendő, hiszen hozzákezdtek már a hadiipar újjáépítéséhez. Kell is az, másképp hogy is lehetne „elrettentő erejű” a NER katonasága…
Túlteljesítenek, legalábbis szavakban
Lehetne ugyan normálisan is beszélni, például NATO-kötelezettségeink teljesítéséről, de inkább túlteljesítenek, legalábbis szavakban. „Elrettenteni” ugyan senkit nem tud a NER, akinek vannak egyáltalán támadó szándékai, de az egész cécóból biztosan csurran-cseppen valami…
De maradjunk a neveknél. Ha például egy „vitézről” neveztek el alakulatot, s a „vitéz” – bocsánat: „Vitéz” – gondatlanságból lemaradt, hát most a hadügyminiszter pótolja. Ugyan teljesen hülyén hangzik ez a „vitézkedés” – de hát vannak már vármegyék és főispánok is a NER-ben…
Különben is az első világháború emlékezetét ápolni kell. Ugyan ilyesmi jobbára a győztesek körében dívik, de a NER visszamenőleg is olyan, mint a Fradi: „mi akkor is győzünk, hogyha kikapunk”... Nem mindenki gondolkodik az egészről Ady Endre módjára – de nem is mindenkit vezettek meg annyira a tuggyukkik, mint őt.
„Baljóslatú, bús nép a magyar,
Forradalomban élt s ránk hozták
Gyógyítónak a Háborút, a Rémet
Sírjukban is megátkozott gazok.”
(Ady Endre: Üdvözlet a győzőnek)
Bolsi-libsi hazudozás, hogy rossz, aljas ügy szolgálatában harcoltak a magyar katonák…
Ezek az át- meg elnevezések különben sem most kezdődtek: már az Antall-kormány is szorgoskodott ez ügyben – megerősítve azt az érzést, hogy a címervitával hosszú távra eldőlt az ország sorsa. A szocialista-liberális kormányok sem nyúltak a vitatható elnevezésekhez. Talán mert nem értették a szimbolikus politizálás jelentőségét.
Az viszont legalábbis érdekes, hogy a második világháború „magyar hőseiről” is elneveztek alakulatokat. A Szentgyörgyi Dezsőről elnevezett egység mostantól a „vitéz” Szentgyörgyi Dezső nevet viseli, s a honvédő magyar katonák „hősiességét” hirdeti már a Böszörményi Gézáról és Dánielfy Tiborról elnevezett alakulat is. Nem lóg ki a sorból vitéz Bertalan Árpád sem, hiszen a délvidéki bevetésre készülve halt „hősi halált”.
Bizony, ezekből az elnevezésekből erőt meríthet minden igazi hazafi: bolsi-libsi hazudozás, hogy rossz, aljas ügy szolgálatában harcoltak a magyar katonák…
Csak az a kérdés marad, hogy vajon a nácikkal szövetségben harcoló seregek katonái közül melyik EU-, melyik NATO-tag nevezte el mai alakulatait…
Mindenesetre a következetesség dicséretes: például a kevés hazaáruló partizánról a NER semmit sem nevezett el.
Szerencsére.
Szerző
