Felettébb üdítő olvasmány olyan történet bogarászása, ami nem arról szól, hogy ki, miért jelentette fel a szomszédját, ismerős- és ismeretlen embertársát csak azért, hogy jó pontot szerezzen valahol, valakinél. Az sem rossza ha nem azzal foglalkozunk, hogy ellenzék az ellenzéknek farkasa.
A „lopakodó ellenzék” a rezsim hátán is megél!
Hát kérem tisztelettel, ma volt egy kalandom. Beültem egy presszó árnyas teraszára a Népszava, a Hócipő és egy kávé társaságában. A mellettem lévő asztalnál egy olyan 40 körüli férfi ült. Bőven a fiam lehetett volna, így nem értettem miért nézeget olyan sűrűn felém.
Aztán egyszercsak rám mosolygott:
Jópofa a frizurája!
Elröhögtem magam. Mert tényleg, van egy ici- pici copfom a bal fülem mögött. Olyan mint egy egér farka és csak azért találtuk ki a fodrászommal, hogy elfogadhatóvá tegye „tisztességben megőszült nagymama formámat ” ami nem éppen szívderítő látvány.
Háát…azért van ez az „izé „, hogy azonnal látni lehessen, hogy libsi vagyok.
– válaszoltam vigyorogva.
Erre átült hozzám a piájával együtt.
Fél óra alatt megváltottuk a világot és még azt is elmondta, hogy ő meleg. A végen puszival váltunk el egymástól mint régi haverok, pedig a nevét sem tudom. Mondta, de elfelejtettem.
Utoljára vagy 10 éve történt velem hasonló eset amikor egy ismeretlen úr kifizette a kávémat amikor meghallotta, hogy a mobilom az Internacionálé dallamára csörög.
Hja kérem, egy rezsimben a „lopakodó ellenzék” tagjai egymásra ismernek.
(Szerző: Berta Ági)
Kis ország vagyunk, egy csőcselékünk van
Szabaduljatok meg a gonosztól!