Connect with us

Banánköztársaság

Havas Henrik a Fidesz f@szságairól – Pontosan nevén nevezi amiről, akiről beszél

Megosztás

Havas Henrik nem mismásol, pontosan nevén nevezi amiről és akiről ír.

Published

on

Megosztás

Havas Henrik  jó szokásához híven megint odatette magát legújabb posztjával, mi belső használatban, csak havasiádáknak nevezzük kedvenc közírónk sziporkázó, de egyre dühösebbnek tűnő megszólalásait. Az sem változott, szerencsére nála, hogy nem mismásol, nem bíz semmit az olvasóra, mindig pontosan nevén nevezi amiről,  akiről beszél.

Mi legyen a trágársággal?

Az igazság az, hogy általában az asszisztensem hív fel telefonon, mert akkor a diktálás ingyen van. Néha előre megkérdezi, hogy mi lesz a cím, én isten bizony dél körül csak úgy nagyjából mondtam neki, hogy miről lesz szó a cikkben, de hát ez a nő ezt komolyan vette és ha már leírta, ott egye meg a fene!
Szóval igazából azzal akartam kezdeni, hogy marha nagy mázlim volt, hogy reggel a Magyar Narancsban elolvastam nagy kedvencem, Cseresnyési László nyelvészprofesszor cikkét arról, hogy mi legyen a trágársággal. Tényleg kurva jó ez a cikk, de én most csak azt a részt szeretném idézni, amiben a professzor a következőket írja, idézem:

,,Szeretném fenntartani magamnak azt a jogot, hogy mondjuk ,,fasznak” nevezzek bárkit, aki mondjuk keményvonalas politikai újságíróként kezdte a pályáját az 1970-es években, majd a 21. század bíborhajnalán immár a polgári és nemzeti gondolat nagy öregjeként pozicionálta önmagát.”

Itt nyilván a vén fasz Stefka Istvánról van szó, de van egy méltó utódja, úgy hívják, hogy Bohár Dániel és volt pofája valamelyik nap kora reggel felhívni azzal, hogy mit szólok a guruló dollárokhoz. Én azért tartózkodom az agresszív trágárságtól, ezért csak annyit mondtam neki, hogy

„Hagyjon ilyen hülye kérdésekkel, menjen a picsába!”

Na, de mi a helyzet egy másik vén fasszal, a Ballai elvtárssal, a Nemzeti Sport párttitkárával? Reggel a Havasnétól elszedtem az újságját, a Blikket. A sport oldalon egy kép, rajta kalapos, csinos hölgy, a cím: ,,Kitüntette a király Emma Raducanut.”
Aki nem teljesen hülye, vagy nem a Nemzeti Sportnál dolgozik, az nagyjából tudná, hogy nem az egykori kapus, hanem idézem:

A 20 esztendős, román származású angol teniszezőnő III. Károly brit királytól a Brit Birodalom Rendjének tagja kitüntetést vehette át.””

Na és mi a helyzet a mi nemzeti sportújságunkkal? Raducanu képe ott van a csütörtöki szám 19. oldalán, meg oda is van írva, hogy tavaly a selejtezőből feljutva nyerte meg a US Opent, de az valahogy kimaradt, hogy a kis Raducanu román származású. Tegyük fel, hogy az ugyancsak brit állampolgár -azóta sérülés miatt már visszavonult- Konta Johanna (volt 4. a világranglistán) kapta volna meg a kitüntetést, Ballai elvtárs máris felterjesztette volna a vitézi címre, amit legutóbb a Magyar Népköztársaság hőse, vitéz Farkas Bertalan kapott meg. Na nehogy már egy románt kitüntessen az angol király, illetve kitüntetheti, de ne a NEMZETI SPORTBAN!

Belénessy és Jesszenszky

Még annyit, hogy két másik fasz (elnézést, de így hívja őket a professzor), Belénessy és a nála 1-2 évvel fiatalabb, de legalább 50-es Jeszenszky úgy érezte, hogy jó nagyot kellene belerúgni a vb-ről kiesett, ámde emberi jogokért küzdő német válogatottba. Csaba testvér szerint túl ,,színes” lett a Nationalelf. Gondolom, hiányolja közülük az előző világbajnok csapatból Lukas Podolskit, Miroslav Kloset, Mario Gómezt, Sami Khedirat, Mesut Özilt és rémlik, mintha még egy Musztafi nevű migráns is ült volna a kispadon.
Jeszenszky rendkívül okos Facebook bejegyzése:

,,Sose kérdezd egy nőtől az életkorát
Egy férfitól a fizetését
Egy német cégtől, hogy mit csináltak 1933 és 1945 között”

Elárulom a jobb sorsra érdemes egykori külügyminiszter fiának, hogy például rengeteg fegyvert és alkatrészt szállítottak Magyarországra, például a Krupp gondoskodott a végsőkig kitartó szövetségesről. Apámtól tudom, ő ugyanis akkor esett orosz fogságba a vár ostrománál, amikor a Bofors nevű légvédelmi ágyújával az utolsó lövéseket adta páncélgránáttal a szovjet harckocsikra. Na most azt az ágyút svéd licenc alapján a németek szállították Magyarországra ugyanúgy, ahogy a Messerschmitt 209 típusú vadászgépeket Szigetszentmiklósra, ahol úgy rakták össze, mint az Audit most Győrben.

Ennyi hülyeség után még egy komoly dolgot meg kell beszélni!

Az tuti, hogy voltak, lesznek és ahogy láttuk, most is vannak bundameccsek. A baj az, hogy mi még ahhoz is hülyék vagyunk. Emlékszem, 1990 októberében az olaszok elleni Eb-selejtezőn Baggio szerzett vezetést 11-esből. Én agyvérzést kaptam, mire Don Emilio, akiről mostanában szó esett, megnyugtatott, hogy ő már régen levajazta az olaszokkal a döntetlent. Még annyit, hogy a Disztl Laci egyenlített, de az is kurva nehezen jött össsze, hiába volt megdumálva, semmi nem akart sikerülni.
Ezúton üdvözlöm Cseresnyési professzort, aki nélkül ez az írás meg se születhetett volna.
De hogy ki tud ekkora faszságokat kitalálni, mint guruló dollár, bankárkormány meg ballib ellenzék? Komolyan mondom, szerintem én a magyar nyelv egyik művésze vagyok (ez csak vicc, nem mintha nem gondolnám komolyan), de ekkora faszságok még nekem sem jutnának eszembe.
Amikor a Medgyessy-kormány idején még a normális fideszeseknek is nehezére esett percenként tízszer azt mondani, hogy bankárkormány, az egészséges vidéki arcú Varga Misinek mondtam a TV stúdióban, hogy essünk túl rajta a beszélgetés elején, mondja tizenkétszer, hogy bankárkormány, aztán beszélgessünk normális dolgokról! Szerintem nagyon lebaszhatták mert mosolygott.
A pontosság kedvéért még annyit, hogy eredetileg a magyar honvédek 40 mm-es lőszerrel lőttek repülőre, aztán a Budai Várnál már 80 mm-essel lövöldöztek páncélgránáttal T-34-esekre. Amikor egy orosz fogságba ejtette a fatert, ő nyújtotta neki a puskáját, az mondta, hogy az nem kell, inkább a másik kezéből a szilvalekvárt adja oda. Szerintem, ha még élne, tekintettel a 2 év ukrajnai hadifogságra, nem nagyon vinne virágot a kormányzó szobrához.
Csak nehogy megint mi üzenjünk hadat az oroszoknak!

Szeretne még néhány Havas féle szösszenetet olvasni? Katt ide!

Szerző