Blogbazár
Havas Henrik ‘hétköznapi’ története: öngyilkosság egy másodperc alatt
Szerda délután hat körül Tahiban, a parkolóban. Miközben elindulok –írta Havas Henrik- a Nemzeti Dohánybolt felé, akaratlanul is belehallgatok egy családi megbeszélésbe. A kocsimtól pár méterre hárman beszélgetnek. Egy elég fáradtnak tűnő, negyvenvalahány éves apa, a fia éppen azt magyarázza, hogy valaki már hónapok óta öngyilkossággal fenyegetőzik, de ő ezen csak röhög. Már végiggondolta, hogy öngyilkosnak lenni nem nagy dolog, egy másodperc alatt el lehet intézni.
Kicsit lejjebb…
Apa és fia mellett velük van egy lány is, valamivel fiatalabb lehet a tizennyolc év körüli fiúnál. A karjuk tele van tetoválva, a lány egyik alkarján mintha oroszlánfejet látnék, de a másikon is valamilyen vadállat körvonalai sejlenek fel. A fiú egészen közel hajol az apjához, nagyon magyaráz valamit, hadonászik, az apja nem reagál. Perceken keresztül szótlanul nézi a fiút, aki szerintem nincs egészen magánál. A lány hallgat, és nagyon furcsán mosolyog, aztán észreveszik, hogy nézem őket. Elhajtok mellettük a híd felé, a tükörből látom, hogy a fiú megint beleüvölt az apja arcába. Majdnem elfelejtettem, hogy a papa meg a lány valamilyen dobozos üdítőt kortyol, a fiú papírpohárból cappuccinot iszik. Szóval, öngyilkosnak lenni nem nagy ügy, egy másodperc bőven elég hozzá. Ezt hallottam Tahiban, a parkolóban
-ér véget Havas Henrik „hétköznapi „bejegyzése.
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, és a Google hírei között is! >>
Szerző
