A színész-rendező szerint a legcsodálatosabb dolog a színházban
Kközösen születnek az előadások a nézővel, hiszen a nézők a fantáziájukkal legalább annyit hozzáadnak egy előadáshoz, mint az alkotók:
„Arra utalok, hogy a nézőben, látva egy-egy darabot, előjönnek a saját életének világló részletei, és ráismer sokmindenben a saját életére, mindenkiből előjön valami személyes. A néző, látva a darabokat, belelép a saját múltjába, aztán visszalép a jelenbe, és ez csodálatos.”
Tanárként azt vési a tanítványai eszébe, hogy minden ember fenség. Nincs megpecsételés, nincs intolerancia. A nézők jönnek a világból, különböző helyekről, és anélkül, hogy megbeszélnék, ott ülnek a nézőtéren:
„Sokszor tűnődöm azon, hogy egy-egy színházi este után akadnak-e olyanok, akik arra gondolnak: holnaptól bizonyos dolgokat másként kellene csinálni. Én ebben mélyen hiszek. Mélyen hiszek abban, hogy holnaptól másként fognak történni a dolgok.”
