Hodász András: Jézus sem kötött kompromisszumot

Hodász András katolikus pap, egyike azoknak az egyházi embereknek, akik nyíltan megszólalnak közéleti kérdésekben, akik felemelik szavukat az igazságtalanság, az embertelenség ellen. Még decemberben részt vett az egyik kormányellenes tüntetésen is. A plébánossal Stumpf András készített interjút.

Hodász egyik szerzője volt a 777 blognak, amelyet a pletykák szerint azért hagyott ott, mert a kormány elkezdte pénzelni a közösséget.

A plébános ezt nem cáfolta, inkább saját emberi vonatkozásaival kiegészítette:

„Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez nem volt benne – és hát, épp most beszéltük meg, hogy nem hazudhatok. De a történet ennél jóval bonyolultabb és árnyaltabb. A saját életem rendezésének vágya volt a fő szempont. Úgy éreztem, túl sok lett bennem a „sztárpapból” és túlzottan kevés a lelkipásztorból. Újra kellett gondolnom, mi az, ami az evangélium terjesztése szempontjából hasznos abból, hogy engem viszonylag sokan ismernek, és mi van csak a saját egóm miatt”

Nemrég megírta, hogy visszavonul a politikai témák kommentálásától. Ennek okáról így beszélt:

„A megszólalásaimra folyamatosan kapok ilyet is, olyat is. Barátaimtól, testvéreimtől, jó- és rosszakaróimtól. Bíboros úrral is beszélgettünk erről. Letiltva de facto nem lettem, de meg kell tanulnom megfontolni, hogy mit mondok, és hogy mit nem.” /……../ „Hodász András állampolgárként sokszor érzem, hogy szólnom kell, ugyanakkor azt is látom, hogy emiatt adott esetben emberek fordulnak el – a paptól. Igaz, Jézus sem kötött kompromisszumot. Nem sokat törődött azzal, ki fordul el tőle.”

fotó: youtube

Hangsúlyozta, ilyen időkben,

amikor Magyarországon a politika ennyire erős indulatokkal lett átitatva, a kereszténység pedig politikával, a politika kereszténységgel, néha bűnnek érezné a hallgatást. Megfogalmazta, nem örül annak, hogy a jelenlegi hatalom kvázi államegyházat kreált a katolikusokból:

„…… ezért nem örülök neki, hanem mert abban a pillanatban, amikor a politika és a kereszténység így összefonódik, az emberek fejében is összekapcsolódik a kettő. Azaz, ha bármit tesz a kereszténységre nyakra-főre hivatkozó politikus, úgy gondolják, hogy azt „a keresztények” teszik. Ergo a politikusok bűneit, hibás döntéseit is a keresztényeken fogják számon kérni.” /……. / „Tehát cseppet sem örülök az államegyházi ötleteknek.”

Hodász fontosnak tartaná, ha az ország mai sorskérdéseiről párbeszéd folyna az egyházon belül. Ha tudnának közösen gondolkodni arról, mit kezdjenek azzal a helyzettel, amely hazánkban kialakult:

„Az elmúlt években ugyanis leginkább hallgattunk. Ennek valószínűleg épp az az oka, hogy – mivel nem beszéltük át – nincs konszenzus. Csak az a gond, hogy a hallgatás is kommunikáció. Márpedig ha nem szólalunk fel a hajléktalanok ügyében, vagy a CEU ügyében, amikor ilyen módon bánnak a társadalom egyes csoportjaival, elveszítjük a jogot, hogy később a saját érdekünkben felszólaljunk.”

Nem a gender szak tartalmáért emel szót, hanem a hatalmi módszer ellen szól.

Az ellen, hogy egyetlen tollvonással megszüntessenek szakokat, kiebrudaljanak egyetemeket:

„Gondoljunk bele, mi lesz, ha jön a jövőben egy kormányzat, amely ugyanezt a módszert használva egyszerűen kihúzza a képzési listáról a teológiát! Milyen erkölcsi alapon állva tudnánk akkor tiltakozni az önkényes döntés ellen, ha most csöndben vagyunk? Ha ezt ma elfogadjuk, joggal aggódhatunk: egyszer még egy szavakban sem kereszténybarát kormány innen fogja folytatni, ilyen vagy még durvább módszerekkel fog élni akár velünk szemben is.”

Megfogalmazta véleményét a rabszolgatörvényről is.

Hozzátette nem jogász, nem tudja eldönteni, hogy akkor pontosan ez kinek mennyi pluszmunkát jelent és mikor is fizetik ki. Teológusként viszont arra fel tudja hívni a figyelmet: a Szentírás szerint aki a munkás bérét visszatartja, égbekiáltó bűnt követ el:

„Azaz: ha valamely munkaadó úgy alkalmazza a törvényt, hogy tényleg csak a harmadik év végén fizeti ki a túlórát, és ad absurdum már nincs ott akkor a munkavállaló, esetleg közben felszámolják a céget és azért nem is fizeti ki – az bizony égbekiáltó bűn. Ezt tudnia kell mindenkinek. Aki ennek a törvénynek a meghozatalában részt vett, bűnrészese lesz ezeknek az eseteknek.”

Hodász kitért arra, hogy állam és egyház egy bizonyos időszakban összefonódott, ott és akkor jó ötletnek tűnt, de voltak árnyoldalai. Szerinte lenne egyház Nagy Konstantin döntése nélkül is, nekik pedig ma nincs szükségük a politikára ahhoz, hogy az evangélium terjedjen:

„Folyamatosan csökken a keresztények száma, a fiataljainkat elveszítjük – nem utolsósorban az iskolai hitoktatás miatt. Nem az egyház kérte, sőt, tiltakoztunk ellene, mégis bevezették. Látjuk is a hatásait. A plébániai hittancsoportok létszáma csökken, akik csak iskolában járnak hittanra, be nem jönnek később a plébániára.”

A plébános sajnálatosnak tartja, hogy a jelenlegi hatalom a legnagyobb rombolást az emberi lelkekben végzi:

„Ha csak megnézem a Facebookon, mekkora rettegés van az emberekben a migránsoktól… Hol vannak? Kimegyünk az utcára és nem látunk egyet sem. Már a határon sem. Néhány szerencsétlen várja sorsa jobbra fordulását a zárt tranzitzónában, de ennyi. A felturbózott propaganda hatására mégis olyan elementáris a rettegés és a gyűlölet, hogy embereket nyomorít meg. Ezzel már van dolgom.

/ A teljes interjú a valaszonline.hu oldalon olvasható el./