Hol az ellenzék?

Elképzelem, mit művelne a Fidesz, ha egy szoclib kormány a töredékét követné el annak, amit ő. Nem: elképzelni sem tudom…

Ehhez képest a mai ellenzék hihetetlenül csendes, udvarias. Megköszöni Szijjártó „tájékoztatását”, általában is elképzelhetetlenül visszafogott. „Tisztelt Elnök Úr”, „Kedves kormánypárti képviselő-társaim”…

Csak néhány dolog abból, ami az utóbbi napokban történt

Folyik a hibbant, hazug propaganda keleti „szövetségeseinkről” és az EU részvétlenségéről. Megy a sorsozás is, és az ellenzéknek szava nincs a Fidesz és médiája szakadatlan zsidózásáról: nyilván úgy gondolja, a járvány idején ezt kifogásolni nem aktuális – különben sem lehet tudni, hogy reagálna rá a Jobbik…

Semjén benyújtja gyalázatos „törvényjavaslatát”, és arra sincs megfelelő, arányos válasz. Pedig ordítani kellene!

Kirúgják a kórházakból azokat a betegeket is, akiket otthon nem tudnak ellátni – és letagadják! Tehetik… Kásler kirúg két kórházigazgatót, mondvacsinált okokra hivatkozva – ám ez nem elég ahhoz, hogy az ellenzék közösen és hangosan követelje lemondását, illetve leváltását: szinte nincs is a történtekkel arányos ellenzéki reakció. Fölfoghatatlan: a kormány, úgy látszik, egyáltalán nem törődik a kalkulálható következményekkel.

Fegyveres katonák járőröznek köztereinken, „kórházparancsnokokat” küldött a Vezér kórházainkba

Müller Cecília és az „operatív törzs” naponta elhangzó szövegei kérdések sokaságát vetik föl – a legkevesebb, amit mondani lehet, hogy hiteltelenek. Például mi a valódi oka a kórházi ágyak 60 százalékát érintő statáriális kiürítésnek..? Mire számítanak, és ahhoz viszonyítva hogyan értékelhetők a naponta közölt adatok..?

Megfosztják a kulturális ágazat közalkalmazottait státuszuktól, minden egyeztetés nélkül. Az ellenzék nyilván megszokta ezt az eljárást, azért a viszonylag csendes reakció. A szakszervezetek a húsvéti ünnep alatt reagálhattak – ennél arcátlanabbul közölni nem lehet, hogy a kutyát sem érdekli, amit mondanak.

Kóka János után szabadon

A legaljasabb, öncélú gonoszság kifejeződése a transzneműekre vonatkozó módosítás – és Vejkey, ez az ájtatos gazember (bizoccsági elnök!), rálicitálva Kóka emlékezetes szövegére, kijelenti, hogy az érdekeltek véleménye nem számít… Szél Bernadett tiltakozik, egyéb következményről nincs hír…

Mindeddig a kormány egyetlen gesztust sem tett a leginkább veszélyeztetetteknek: a  legszegényebbeknek és a munkájukat elvesztőknek.

Gyalázatos hecckampányt folytatnak a főpolgármester ellen – és az ellenzéknek igazából nincs közös és erőteljes válasza rá.

És a Fidesznek van ideje, ereje és kedve ahhoz is, hogy bicskanyitogató módon pofátlankodjék…

Összegezve: a kormány, mint az őrült, ki letépte láncát, elszabadulva garázdálkodik, jóformán csak azzal törődve, hogy folyamatosan fosztogathasson. Az ellenzék pedig bénultan nézi: tiltakozik ugyan, de minden valódi összehangoltság nélkül és tehetetlenül.

A körülmények borzasztóak: mintha semmi lehetőség sem volna értelmes és hatásos ellenakcióra. Pedig ha minden így folytatódik, elveszhet minden remény, minden illúzió a rezsimváltásra.

Aki változást akar, annak tudnia kell: többre, sokkal többre van szükség annál, amire most az ellenzék képesnek látszik. Nem válaszolni, hanem megelőzni – közösen, közös program birtokában… Akciókra is föl kell készülni, akár árnyékkormányt is alakítani…

Jelét adni annak, hogy létezik értelmes és tisztességes alternatíva.