Vissza a huszadik századba Horthy és Mészáros Lőrinc dicsőítésével

Orbán és rendszere úgy gerjesztette mesterségesen a Horthy kultuszt, mint ahogy pofátlanul elősegíti Mészáros Lőrinc felcsúti hűbéruraságának országos ismertségét. A dolgok fejben dőlnek el. És hogy a kormányfő fejében milyen folyamatok játszódnak le, azt csak a jó isten tudja, meg a pszichiáter. A kérdés az, hogy vajon egy pávatáncos tudatánál van-e akkor, amikor ifjúkori haverjaival együtt, a jókor voltam jó helyen pszichés megalapozottságával egy ország irányításán gyakorolja téveszmés hallucinációit.

Mert téveszme az, hogy bármiféle nemzeti együttműködés lenne hazánkban és erre hivatkozva, vagy ennek hatására működik a kormányzás. Hallucináció az pedig nem más, mint azt hinni és gondolni, hogy felhatalmazottságuk mindarra szól, amit a jelenlegi hatalom úton útfélen az elmúlt esztendőkben és a jelen időben is Magyarországon elkövetett, illetve elkövet. Mert, hogy a miniszterelnöki felhatalmazott folyton folyvást „buzizik”, miközben őt magát meg már rég lege@izték, az egy dolog, de az már több a soknál, hogy a választási fölényüket arra is felhasználták, hogy az meglegyen olyankor is, amikor egyébként nincs. Lásd a Rogán féle házszabály módosítási javaslatot, a levezető elnök szavazati jogáról.

A múltba való visszatekintés pedig azt jelenti, hogy az kóros kísérő jelensége az előbbieknek. A jobboldali populisták felismerték, hogy kis hazánkban még ma is jelentős szavazati erőt képviselnek azok, akik a trianoni tragédiát, a második világháború borzalmait, az ötvenhatos rémségeket mostani nehézségeinkkel együtt, a baloldalnak köszönhető történelmi csapásként tartják számon. A világért sem hajlandók szembesülni azzal, hogy jobboldali hatalmi megnyilvánulások is bőven okai voltak mindezeknek. A baloldal nyakába varrni mindent, ez a mai jobboldali populizátorok hangszerelt makutyi dumája, a kevésbé vájt fülűek részére.

Így aztán nincs azon semmi csodálkozni való, hogy Orbán és klientúrája olyan légkört teremtett, amelyben lubickolhatnak a Nyírőt és Wass Albertet kultiválók, a volt MSZMP-s párttag fideszesek pedig inkább a Kádár rendszer bűneit szavalják kórusban, mintsem a Horthy éráét. Mert ugyebár az üléspont határozza meg az álláspontot. Gerincbántalmaik arcukra vannak írva. Aztán kellett nekik még egy Horthy szobor is Csillaghegyen. Valamire való történész nem tagadja, hogy a lovastengerész korszaka antiszemita volt, és, hogy ő maga sem volt ez alól kivétel, még ha az enyhébb fajtából is. Ráadásként Orbán Viktor Mihály szülinapjára tervezték a magyarok vétkeit eltakaró sasangyal szobrot is. A kereki faszobor festékes megjelölése ugyan már a múlté, de a templomgyalázás még itt vibrál.

Budapest 2013. november 3. A kormányzó mellszobrának leleplezése. Egy templomban, az üdvözült lelkek napja után. A kormányzópárti frakció vezetőjének kerületében, ahol ő a polgármester. És ifj. Hegedüs Lóránt, meg Gyöngyösi Márton kell mindehhez! A „judeobolsevik terrort” emlegetők, vagy a zsidókat listázó kijelentéseket tevők szobrot avattak. Igét hirdettek és beszédeket mondtak. Csókakő és Kereki után már a főváros szívében, a Szabadság-téren is ott van a lovastengerész szobra. Mert lehet, mert szabad szobrokat állítani a huszadik század ember-mészárszéke egyik hazai felelősének. Vissza a huszadik századba, Európa történelmi panoptikumában egy újabb hungarikummal! Mert nekik a Don melletti katasztrófa évfordulóján sem az a fontosabb, hogy mit kerestünk ott és kik a felelősek azért, hogy ott voltunk, hanem az, hogy a nemzeti tragédiánkra való emlékezést is kampányfogásként használhassák, hatalmuk további megtartása érdekében! Emellett már a felkapaszkodott, történelmi nevére is szégyent hozó Mészáros Lőrinc jelenség már szóra sem érdemes.

A Horthy Miklós Társaság illusztris tagjai és patrónusai naná, hogy tapsoltak mindehhez, élükön a józsefvárosi polgármester vitézeivel. Pedig olvashatták volna Nemeskürty jellemzését Horthyról: „Mivel nem politikai vezetőnek, hanem államfőnek szánták, nála alkalmasabb egyéniséget aligha találhattak volna. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy Horthy altengernagyot tehát a győztes hatalmak szemelték ki, és hagyták jóvá, s nem a nép, nem a nemzet választotta, mint Hunyadit vagy Kossuthot.” Pedig a Tanár urat bigott baloldalinak tán még az előítéletes CÖF vezérkar sem tartotta volna. Horthyt a nemzet nagyjaival egy szintre emelni, még szoborilag is történelmi tévedés. Már rég nem róla szól a kultusz, amit körülötte a mostani hatalom teremtett. Hanem magáról Orbánról és „democsokráciájának” további megtartásáról. Vissza a huszadik századba! 2018 tavasza erről is szól, hogy visszafelé megyünk-e majd, vagy előre!