Budapesti hétköznapok
Hungarikum 2025 Magyarországáról: a NER-ben 1 szavazat üt 51-et
Hogy most éppen melyik egymásra hajazó hungarikumról van szó? Hát, a színházigazgatói kinevezéssel. Az történt ugyanis, hogy a matematika, az ésszerűség, a jövőbelátás, a jól végzett munka és nem utolsó sorban a jó „színházcsinálás” egy fikarsznyit sem számít, egyedül a NER-társság a lényeg.
A hír
Döntés született a Budapest Bábszínház Közhasznú Nonprofit Kft., a Margitszigeti Színház Nonprofit Kft., valamint a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetői tisztségének betöltéséről
– írja az MTI a Kulturális és Innovációs Minisztérium közleménye alapján. Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter még decemberben hozta meg döntést, a kinevezések viszont a 2025. március 1-jétől 2030. február 28-ig terjedő időszakra szólnak.
- A Budapest Bábszínház esetében csak az eddigi igazgató, Ellinger Edina adott be pályázatot, ahogy
- a Margitszigeti Színház esetében is az intézményt régóta vezető, Bán Teodóra jelentkezett, így nem meglepő, hogy mindkettejüket újra kinevezték.
- A Kolibri Színháznál viszont sok évtized után történt váltás, hiszen a mostani pályázaton nem indult a színházat 1992-ben megalapító és azóta vezető Novák János. Pályázott viszont a főrendező, Vidovszky György, akit a társulat nagy többsége is támogatott: 51 ember, a stáb 88 százaléka szavazott rá. Továbbá Pass Andrea rendező is indult a pozícióért (egy szavazat), a korábban az Operaházra aspiráló Aczél András (öt szavazat), és Zalán János (egy szavazat).
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Mit gondol, mi történt?
Hankó végül mégis Zalán Jánost nevezte ki igazgatónak, annak ellenére, hogy vele kapcsolatban a társulat korábban nyílt levélben adott hangot aggodalmának, mivel korábban nem dolgozott a színházban.
Ezért szólalunk fel, mert a jelenlegi helyzetben veszélyben látjuk munkánk és a Kolibri jövőjét
– írták november közepén. A Kolibri Színház társulatának álláspontja szerint az elmúlt több mint harmincéves működés során Novák János és az intézmény közösségének tagjai együtt hozták létre azokat a megkerülhetetlen szakmai értékeket, amelyek ma a hazai gyermek- és ifjúsági színházi területet alapvetően meghatározzák. Úgy vélik, hogy felelősséggel tartoznak az őket választó közönségnek, a hozzájuk látogató évi mintegy 40 ezer gyermeknek, kis- és nagykamasznak, fiatalnak is.
„Vidovszky az egyetlen, aki kellő szakmai háttérrel, a Kolibrit ismerve, a társulatban gondolkozva pályázott, és az alapító igazgató Novák Jánoshoz hasonlóan mi is határozottan kiállunk a pályázata megvalósítása mellett. A mostani nyílt levélben erről kívánjuk tájékoztatni közönségünket, a szakmai közvéleményt, a tulajdonos Fővárosi Önkormányzatot, valamint a működést biztosító Kulturális és Innovációs Minisztériumot is”
– állt a levélben.
Kultúrbrigád-olvasat
„Egyáltalán nem tisztelt gyógyszerész és vezérigazgató urak, az, hogy a felnőtt adófizetőktől elveszitek amit szeretnek, hogy azoknak adjátok oda, akik a seggeteket nyalják, az egy dolog. Hogy ott basztok ki azokkal, akik nem a ti nótátokat fújják, ahol tudtok, az is egy dolog. Ezeket elviseli az ember, mondhatjuk: megszoktuk.
De hogy a nagy gyermekvédelmi álhevületben éppen a gyerekeket köpitek szembe azzal, hogy egy évtizedek óta a szcénában alkotó, elismert, a társulat által is egyértelműen támogatott, hazai és külföldi elismerésekkel egyaránt rendelkező szakember és felkészült csapata helyett az ejtőernyősötöket nevezitek ki a gyermek- és ifjúsági színház élére, az még tőletek is váratlanul alávaló és ótvar lépés.
Az anekdota szerint az ismert író-forgatókönyv-író-humoristát, Királyhegyi Pált elvitték munkaszolgálatra. Két évet töltött ott, amikor is egyszer egy gödröt kellett ásnia. Vélhetően nem ásott az elvárt hatékonysággal tette, mert az egyik német katona úgy rúgott bele, hogy beleesett az általa ásott gödörbe. Mire Királyhegyi kiszólt a katonának:
„Na tudja mit? Most lett elegem az egészből.”
A hozzászólásokból….
„Egy színházat már majdnem sikerült legyalulnia, félkatonai diktatúra, besúgórendszer, volt minden. Még épp időben távolították el onnan. Erre megint kap játszótéret. Miért nem buktatják felfelé valami rohadt minisztéiumba aktát tologatni, ott legalább nem látnánk közvetlenül, amit csinál.”
„És így megteremtik a második Nemzeti színházat..”
„Már régen elegünk van. És az első bekezdésben leírtakat sem tudjuk megszokni. Fogalmuk sincs, mi az, hogy gyermek- (vagy saját magukon kívüli) védelem, arról meg főleg nincs, mi a kultúra.”
Csak úgy….
Kámán Orsi színházpedagógus közösségi oldalán írt találkozásairól Zalánnal:
„2015-ben a Pesti Magyar Színházban dolgoztam, akkor ott valami nagyon izgalmas, de gyerekcipőben járó színházi nevelési műhelyt lehetetlenített el Zalán János.
Ennek akkor én voltam a felelőse, gazdája és el kellett engednem, mert őt csak a pénz, a számok érdekelték. Többször csukta be az ajtót az orrom előtt, mert nem foglalkozott az alsóbb szintekkel.
2025-ben a Kolibriben dolgozom, egy olyan műhelyben, aminek nincs párja. Március 1. Ez az a dátum, amikor el kell engednem ezt és a színházi nevelést. Másfél hónap maradt. Felfoghatatlan. Nincs igazság, nincs értelme.
Elmondani nem tudom, mennyire dühös vagyok azokért az emberekért, akik az elmúlt hónapokban minden erejükkel menteni próbálták ezt a kis értéket, amit 32 éve őriznek! És egy nyomorult tollvonás, egy féreg, aki majd itt is megéli a maga vágyait, de hogy a színházat működtető emberek mit akarnak….”
Szerző
