Kerítésen innen
Nemzeti kultúrpolitika: olvasd, amit Csák jónak tart, nézd, amit Vidnyánszky kedvel, a többit bízd Demeterre
A NER még utolsó rángásainak egyikével „egységesítené” kerítésen belül mindazt, amit „kultúra” címszó alatt évszázadokon keresztül megalkottak az írók, költők, tudósok, festők, úgy általában a művészek. Nehogy már mindenféle „gyüttment” mondja meg Csák miniszternek a tisztavérű magyar gyerekeknek és szüleiknek, hogy merre van az arra!
Így „készül” a XXI. század falanszter-ifjúsága – Totális cezúra
Pár héttel ezelőtt az Index szivárogtatta ki, hogy készül valami a Csák János vezette Kulturális és Innovációs Minisztériumban, majd az anyag egy verziója a Qubithoz is eljutott. Akkor derült ki, hogy új,
átfogó kulturális törvény készül, aminek tervezete alapján totális központosítás és egységesítés jöhet a kulturális életben, a megyei hatókörű városi intézmények egy-egy csúcsszervezet alá kerülhetnek.
Azt is megtudtuk akkor, hogy a készülő törvény minden ágazatra kiterjeszti majd a szakfelügyeletet, ami
„a kulturális intézmények, szervezetek tevékenységének fejlesztése, a szakmai munka színvonalának emelése, a kulturális közfeladat minőségi szintjének megállapítása és hatékonyabb ellátása érdekében működtetett szakmai kontroll rendszer”.
Csák János az Index cikkére reagálva azt mondta, a tervezett kulturális szabályozás
„a működési feltételeket egyszerűsíti. Egységesít és transzparenssé teszi a folyamatokat. Három követelmény van: milyen elvárásoknak kell megfelelnie infrastrukturálisan, módszertanilag és személyileg egy-egy intézménynek; milyen folyamatos képzésben kell részesülniük az ott lévőknek; és milyen módon választódnak ki az intézmények vezetői.”
Még nem késő csomagolni….
A Telex által megismert anyagból kiderül, valóban
hat csúcsszervezet felel majd az ország összes kulturális intézményéért.
De a tervezet jelszavaiban hirdetett
egyszerűsítés és átláthatóság helyett arról van szó benne, hogy a fenntartójuknak eddig is beszámolási kötelezettséggel tartozó állami és/vagy önkormányzati múzeumoknak, színházaknak, kulturális intézményeknek ezentúl a stratégiai és üzleti tervüket, beszámolójukat és a fejlesztési tervüket le kell adniuk a hat nagyintézmény egyikének és el kell fogadtatniuk velük.
Ez a hat csúcsszerv, amelyek gyakorlatilag átveszik az irányítást az ország kulturális intézményei fölött, a következők:
- a városi múzeumok a Nemzeti Múzeumnak jelentenek;
- a városi könyvtárak az Országos Széchényi Könyvtárnak;
- a városi színházak a Nemzeti Színháznak;
- a városi táncszervezetek a Nemzeti Táncszínháznak;
- a városi komolyzenei szervezetek a Nemzeti Filmharmonikus Zenekarnak;
- az alkotóművész szervezetek a Petőfi Kulturális Ügynökségnek.
Nemzeti butulás
Ez azt is jelenti – írja a tervezetet megismerő Telex –, hogyha tegyük fel, a Nemzeti Színház javítana valamit az egyik városi színház tervében, azt az intézménynek el kell fogadnia. Már ha továbbra is állami forrásokhoz jutna, ami egy városi színház esetében elengedhetetlen a fennmaradáshoz. Ráadásul az üzleti terveket, beszámolókat minden évben február 15-ig kellene leadniuk az intézményeknek a csúcsszervek felé. Ez nemcsak plusz adminisztrációs terhet rak rájuk, de sok helyen életszerűtlen, a gazdasági társaságként működő intézmények esetében pedig egyenesen lehetetlen, hogy ezek a dokumentumok már februárban elkészüljenek.
Van mááás is!
A tervezetből kiderül, hogy létrehoznák az úgynevezett Nemzeti Könyvkultúra Kuratóriumot, amelynek maga a miniszter lenne az elnöke és a tagjait pedig a miniszter nevezné ki. Ez a testület a szöveg szerint
azt felügyelné, hogy „minőségi, értékalapú” könyvek kerüljenek minden ötezer fő alatti település könyvtáraiba.
A pontosabb feladatleírást majd egy későbbi kormányrendelet szabályozza, de nagyon úgy tűnik, hogy eszerint
Csák János abba is beleszólna, egy-egy városi könyvtárnak milyen könyvek legyenek vagy ne legyenek a kínálatában.
