Ideje lenne, hogy a társadalom többsége felálljon és kimásszon a járókából

Elnézést, ha most keserűen őszinte leszek! Nincs túl jó kedvem…

Az ország éretlen egy nyugati típusú demokráciára.

A választás kiírásának napjától biztos voltam abban, hogy a Fidesznek meg lesz a többsége (az már csak a hülyeségüket és félelmüket mutatja, hogy annyira nem bíztak benne, hogy inkább elcsalták a választást).

Egyszerűen nyolc évnyi folyamatos „felvilágosítás ” és harc után kénytelen vagyok belátni, hogy ez az ország – legalábbis a többség – éretlen egy nyugati típusú demokráciára. Ez – persze – egyértelműen bűne a 28 év kormányainak, véleményformálóinak, de egyre biztosabb vagyok abban is, hogy létezik egyfajta „magyar mentalitás”.

Az elmúlt években iszonyúan sok emberrel beszélgettem, sokat ismertem meg. Volt köztük diplomás értelmiségi és 6 általánost végzett nyugdíjas is. Hozzávetőleg 60 százalékuk mindig, mindenben a gyors és egyszerű megoldásokat, magyarázatokat keresi.

A balsors veri a magyart, holott ő mindig jól dönt, jót és jól csinál

A kisboltos biztos benne, hogy az ő üzlete azért megy rosszabbul, mint a multié, mert az csak szart árul. És egy percig sem jut eszébe, hogy ő az üzlete árukészletének nagy részét is a multiból hozza. Igaz, ő kétszer annyiért adja. A gazdának örök ellensége az időjárás, az iskolázatlan segédmunkás a főnöke miatt keres kevesebbet, és így tovább.

Mindig van magyarázat arra, ha rosszul mennek a dolgok, de az sosem az illető „bűne”. Valahogy, mintha nem akarnánk szembenézni saját inkompetenciánkkal, hibáinkkal. A balsors veri a magyart, holott ő mindig jól dönt, jót és jól csinál.

De majd csak jön Fortuna, vagy Isten, vagy csak egy vezér, aki segít, aki megoldja minden baját.
Nem igazán szeretünk áldozatot hozni, erőfeszítéseket tenni. A 70 éves papa legnagyobb büszkesége, hogy az egész életét egy munkahelyen dolgozta le és nem érti, unokája miért akar sok mindent kipróbálni. Mert járt utat a járatlanért….

Keressük a biztonságot, táplálékot adó anyaölt és félünk világra jönni. Nem baj, ha szűk a hely, meg sötét, de meleg és kaja/pia van, megvéd a burok. Hogy közben idegrendszerünk – ami a gondolkodás képességét adja – nem fejlődik, megreked, nem baj, mert fő a biztonság.

Nem tudunk és nem akarunk felnőni,

mert a világ tele van veszélyekkel, mert fájhat, bánthat. Anya/apa megvéd, igaz, meg is rendszabályoz, korlátok közé szorít, de biztonságban vagyunk. És ez jó, mert nem kell félnünk. Nem lesz mumus az ágy alatt.

Nem tudom, hány év és mi kell ahhoz, hogy végre a társadalom többsége felálljon és kimásszon a járókából. Hogy elinduljon felfedezni a világot. Hogy vállalja a popóra pottyanást, a fájdalmat, de észre is vegye a végtelenné váló határokat.

Pedig jó lenne! Mindenkinek.

Kár, hogy ezt sokan nem akarják, nem merik látni.

(Vendégszerző: Mater Dolorosa)