Kánikulai, egyáltalán nem felhőtlen gondolatok a kétféle háborúról 

Nyár van, fullasztó hőség, aki teheti nyaral hűs tenger, tó esetleg folyó partján. Teheti, akinek pénze van rá, teheti, aki szabadságot tud kivenni, teheti, aki e sűrű eseményekkel teli világban, a háború árnyékában tényleg ki tud kapcsolódni.

Kikapcsolódás

A hullámzó víz kedves hangjának, zenéjének hallgatása a parton ülve, kiállításokon barangolni és a kiállított tárgyakra figyelni, barátokkal csevegni és közben frissen készült finomságokat enni hazai gyümölcsökkel…. folytassam?

Ukrajnában honvédő háború zajlik

Ez a nyár és már a tavalyi is háborútól volt hangos. Ukrajnában honvédő háború zajlik, legalábbis az én történelmi tanulmányaim szerint ez az. Látom a napi hírekben, ahogy a tűzoltók az ukrán elhárítás által leszedett orosz támadó rakéták leeső darabjaitól lángra kapott házakból hozzák ki a rászorulókat és a még menthető tárgyakat. A hagyományos munkájukat végzik, persze kicsit másképpen. Látom a kórházakat, ahol az orvosok ellátják a betegeket és hétvégeken ugyanezek az orvosok kimennek olyan területekre, ahol a bombázások után megszűnt a szokásos élet. és orvosi ellátás sincs. Így az ottmaradt gyér lakosságnak biztosítanak munkaszüneti napokon szakorvosi ellátást. Munkaszüneti nap…hm vajon a háborúban kibombázott, a napi szokásos életből kiszakított, az életünkben elért eredményektől megfosztottak számára van munka és munkaszüneti nap?

Vajon a tanárnak mi a feladata?

Vajon az iskolákban van rendes tanítás? Ha a híreken keresztül jól érzékelem, az ország és a városok vezetése a normális életet próbálja biztosítani az ott élőknek…Ezen tűnődve eszembe jut, hogy olvastam több hazai lapban is:

” Fedir Sándor és Troski Viktor, az Ungvári Egyetem tanárai az ukrajnai háborúban harcolnak, több száz kárpátaljai magyarhoz hasonlóan (…) Előbbi gyalogosként, utóbbi pedig tüzérként erősíti az ukrán hadserege 8…) Mindketten a katonai toborzóirodában jelentkeztek, hogy beálljanak az ukrán seregbe.”

Vajon a tanárnak mi a feladata? Hogy tanítson minden esetben? Vagy az, hogy diákjait és a saját hazáját védje?

Rég volt, 1996-ot írtunk

Emlékszem réges-régen még a volt Jugoszlávia területén élt egy orvos barátom. Aztán jött a háború. Amint lehetett, a békének örülve – elmentem meglátogatni. Beültünk az autójába, és a magyar határ közeli faluból, ahol orvos volt, délebbre mentünk az akkor már Horvátországba.  Ott láttam először friss, mély háború okozta sebeket a házakon, az utakon. Meglátogattuk az úgy 50 km- re a magyar határtól élő barátait. Rég volt, 1996-ot írtunk. A fiatalasszony, akivel beszélgettem, számomra váratlanul mosolygós volt: Túléltük mondta – túl vagyunk rajta. Jól emlékszem mondott egy meglepő mondatot: Tudod a legnagyobb veszteség az a két év, amikor nem volt tanítás. A lányom most hol pótolja be azt a két kimaradt iskolaévet? Ez egy életen át hiányozni fog neki.

Nyugdíjasként matekot tanítok

Hol szuper tehetséges gyerekekkel találkozom, akik élvezetből, pompás időtöltés gyanánt oldják meg az eléjük tett matematikafeladatokat, mások hiányok pótlása miatt töltik velem – remélem azért jókedvűen – az idejüket. Júniusban egy tizenkét éves kisfiúval találkoztam. 2022. februárjában jöttek át Magyarországra a háború elől. Mérnök szeretne lenni….

Ehhez bizony matek kell – mondtam – s nagyok a hiányosságaid – folytattam néhány próba példa után. Ha befogadjuk őket, kevés, ha fedelet biztosítunk a fejük fölé, többet kell adnunk .. Ez a roma kisfiú a szüleivel, a testvéreivel a háború elől idejött. Nem ment tovább, mint oly sokan. A mi felelősségünk, hogy neki ne maradjanak ki a háborús évek az életéből. Ha itt van velünk, tanulhasson és mérnök lehessen, ami a vágya, ezzel segíthetünk áttételesen majd, Ukrajna felépülésében.

Persze ő is tanulhasson, mint a többi gyerek itthon. Az ukrán tanárok közül többen a háború elől más országba mentek, mennek. Érthető. Mások elhagyták a tanítást, mert fegyverrel a hazájukat védik. Sokan a háború zajában iskolába tanítanak, hogy az ott maradt gyerekek ne veszítsék el a háborús éveket.

Itthon másfajta háború zajlik

Szeretnék kalodába zárni a tanárokat, hogy minél kevésbé gondolkodó, kevésbé kreatív gyerekek hagyják el az iskolákat. Van tanár, aki ezt nem tűrve feláll és egy másik területen kíván majd dolgozni. Van tanár, aki marad, mert nem talál máshol állást és a megélhetése, a családja kerülne veszélybe és van tanár, aki mard és majd ezernyi ötlettel színezve az előírtakat mégis gondolkodó, a világra kíváncsi gyerekeket enged ki az iskolából. Mindannyiukat megértem és szeretném, ha sikerülne, amit elképzelnek. Csak azokat nem értem meg, akik nem veszik észre – miközben mások oktatására vállalkoznak -, hogy az oktatás, és az oktató szabadsága teszi csak lehetővé a világra, tudományra, művészetekre kíváncsi, szabadon gondolkodó fiatalság létrejöttét.

(Kép: Egy szétlőtt iskola, Kárpáti Igaz Szó)

2023. július