A kép mindig beszédesebb száz kötetnél – Orbánológia felsőfokon

A címben leírt aranyigazságnak lehetünk tanúi, ha megnézzük a Financial Times angol napilap tegnapi címlapképét – írja közleményében Bokros Lajos, a MoMa elnöke.

A vörös szőnyeg mindent és mindenkit elbír

Megy egymás mellett a lengyel és a magyar miniszterelnök. Mateusz Morawieczki magas, vékony, fess, ámbár kissé félszeg fiatalember (jól ismerem) – mondja Bokros. A volt bankár feltűnően elegáns. Nem mosolyog, hanem kissé hunyorog.

Mellette halad Orbán Viktor, a magyar miniszterelnök. Összeráncolja homlokát, felhúzza szemöldökét. Majd szétpattan rajta a nagykabát. Harci harag van zavart arcán. Kicsi, mérges és nevetséges. Mint az az állam, amit a maga képére átformált és amivel győzőnek (Győzőnek) képzeli magát az egész világon.

„2018 a nagy csaták éve lesz” jelenti ki a (be)képzelt tábornok. Igaz, hogy nincs katonánk, igaz, hogy nincs töltényünk, igaz, hogy nincs igazunk, de bizakodva nézünk a jövőbe.

Vagy félünk tőle? Ezért a ráncos homlok, a dühös tekintet, a méregzsák magatartás?

Bizony félhettek, fiúk, nem sok van hátra

Tudom, hogy féltek, mert ha nem nyertek, akkor börtönbe kerültök. Elherdáltátok népünk jövőjét (a több, mint háromezer milliárdos felhalmozott nyugdíjpénztári vagyont – erről írok holnap), elloptátok a szabadságot, széttapostátok a jogállamot, megbecstelenítettétek az alkotmányos demokráciát.

Jön az új kormányfő és mosolyogni fog. Biztos kézzel, gazdag ésszel és meleg szívvel újjáépítjük Magyarországot.

Magyarnak lenni pedig újra dicsőség dolga lesz.

Lemossuk a gyalázatot, amit Ti hordtatok ránk.

Örökre.

(Szöveg: Bokros Lajos)