Keserves évnek nézünk elébe: gluténmentes véreshurkaízű csipsz, zacskóján elhunyt vagy kómába került sertéssel

Keserves évnek nézünk elébe: a képen egy gluténmentes, véreshurkaízű csipsz látható, amelynek csomagolásán egy leginkább tán elhunyt sertés pihen, s amelyet Székelyföldön bocsátottak piacra – írta bejegyzésében Pető Péter hírlapíró, a 24.hu főszerkesztője közösségi oldalán.

„Nem tudom elégszer mondani, a képzelet korlátosabb a valóságnál:

a tárgykörben fantáziaszegénynek tán nem mondható látomásaim sem közelítették meg sohasem ezt a szettet. Az álmaink elrablásán már túl vagyunk, ezt elvégezte az elménk manipulálásán építkező világ, amelynek ikonikus magyarázó elemei a neoliberális kapitalizmus, a közösséginek mondott médiával az emberi elmét felfaló nagy techcég, valamint a hatalom privatizálását végrehajtó, cinikus politikus.

Ám ez sem volt elég, merthogy a végén még mulatni szeretnének rajtunk, kiszolgáltatottakon.

Másként nem magyarázható ennek a burgonysziromnak a föltűnése. Amely egyébként azt is állítja, a székely-magyar háztartásokban különleges, tradicionális szerepet játszó disznóvágásnak kívánja őrizni az emlékezetét. Komolyan, itt a posztmodernnel etették meg a reggel a sült vért a toron, ezen föllelkesedve terítette elénk ezt az őrületet.

Hát kicsit mélyedjünk már el benne

Tehát a vállalkozás úgy véli, lehet őrizni az állatölésnek a szokásrendszerét, hitvilágát, rituáléit, a körömbe küldött pálinkától a frissen felfogott vér sütésén át az esti lakomáig azzal, hogy beízesítenek egy burgonyaszirmot, amit aztán majd a kanapén ropogtatnak emberek, akik Netflix-sorozat megtekintésére készülődnek. Ehhez illusztrációnak egy leginkább tán kiterített malacot választanak, hogy átélhetőbb legyen a véres hangulat, eluralja elménket a disznó szétszedésének emlékezete, csöpögjön agyunkban a vörös folyó.

A ropogtatással elbánnak azzal az emlékezettel, amely azt beszéli el, emberek, leginkább szegények, de még nem nincstelenek hogyan becézgették az egyetlen hízójukat, hogyan nevelték kilóról kilóra, hogyan óvták betegségtől; kapcsolatuk egyediségét az összekötött életük adta: az állatot halálra szánták, hogy hónapokig éljenek túl belőle.

Na de ráadásul ennél kiemelik, hogy gluténmentes,

elvégre a disznóvágás asszociációs mezején vágtatva, ha van valami, amivel biztosan sűrűn összefutunk, az a mentesség: alkohol soha, zsír semerre, hús kitakarítva. Tényleg ha van egy nagy közös mentessége a múlt század vidéki világának, az a disznóvágás. Igaz, hogy a szomszéd néha konkrétan levakult a pálinkától, mire pörzsölni kellett, a menüt végigkóstolók meg három napig tepertőt köptek, olyan zsírosan főztek, de hát ezek apróságok, elvégre a gluténnak mindehhez semmi köze, szóval nem kell ezen problémázni, nem kell összekeverni mindent, ahogyan arra a véreshurkás csipszek tanítanak, oh wait…!

Ha mindez nem lenne elég, akkor persze az erdélyiséget mint identitást piacosító cég a kiadó, hogy ezzel teljessé tegye a kanyart

Azaz a magyarságot mint mindenséget üzenő cég karikírozza burgonyaszirommá a világot, amelyet saját magyarázata szerint az örökkévalóságnak őrizne, amely hite szerint az identitás, az odatartozás mindenek fölötti, elrabolhatatlan, s felszámolhatatlan.

Nincs mit mondanom

Amikor a kortárs, valóságnélküli tiktokvilág megalkot egy ilyen tökéletes szörnyeteget, akkor világos, hogy tényleg elrabolták a mindenségünket: a hiteinket, az álmainkat, az identitásunkat, az elménket. Amikor ugyanis az erdélyiség jegyében, kvázi hagyományőrzésként árulnak gluténmentes véreshurkaízű csipszet olyan zacskóban, amin egy elhunyt vagy kómába került sertés pihen, akkor az igazságnak már látogatóba sem érdemes ide megérkeznie. Mert a képernyő előtt ropogtatva már fel sem tűnne, ha megjönne. Egyikőnk sem ismerné már fel.

A hozzászólásokból….

„Egy vérből valók vagyunk…. Büszkének kell lennünk, nemdebár?! Ja, nem!”

„Ezt kellene foliazni!”

„”Szerencsére” épp felnövőben egy generáció, amelynek a tagjai soha nem nyitottak ki még egy könyvet sem kedvtelés céljából, szóval a) maguktól soha nem jönnének rá, hogy mi a gond egy ilyen termékkel b) ezt a szöveget sem lennének képesek értelmezni.
Edited: még annak örüljünk, hogy lehet ilyen postokat írni, meg lehet podcastekben politikát elemezni. Tartok tőle, hogy a következő generációk számára ez már történelem lesz (habár nem fogják tanítani)…”

„Es ez a tragya csiki csipsz kiszoritja a polcokrol meg a sima ropit is. Ugyan nem kostoltam, egyszer ereztem meg a szagat, kollega evett belole, aztan ki is dobta, de a helyi boltban mar minden sos ragcsa ettol a csodas cegtol szarmazott.”

„Már csak a “Méteres kékeres” ízű hiányzik a sorozatból.”

„Szánalmas és elkeserítő kórkép.”

„‘Nyomokban transzilvanizmust tartalmazhat.’”

„Idézetek a termék ajánlásából a mélyebb mondanivaló megértéséhez: „E disznó látványa első látásra valószínűleg többeknek sokkoló lehet, azonban a vidéki emberek számára egy bőséges tél kezdetét jelenti… A székely-magyar háztartásokban, a disznóvágás hagyományának kiemelkedő szerepe volt a családi közösség építésében, leginkább karácsony előtt. Egy családi ünnep volt, és az mindmáig, amelyet egy koccintás indít el egy koccintás indít el és egy (vagy több) koccintás zár le. Fülétől farkáig (szó szerint), mindenét hasznosítják az állatnak, egy csepp (vére) sem vész kárba. A véres hurka, mint tradicionális gasztronómiai különlegesség, igencsak dukál pityókához, ezért alkottuk meg ezt a Véres hurka ízesítésű Csiki Csipszet, amely őseink előtt tisztelegvén, felidézi a hagyomány ízét””

Frissítés!

Hol máshol tűnt volna fel „használat közben” az ínyencség, mint Németh Szilárd levestálja közelében?

„Tegnapelőtt volt a csípős ételek napja. Ma este értem rá egy mexikói leves elkészítésére. Chorizo helyett szatmári kolbász, a jalapeñot hegyes erős váltotta ki, a cigánypetrezselyem-szórás viszont autentikus. És nem kukoricatortillával, hanem véres hurka ízű pityókacsipsszel tálaltam.”

Kapcsolódó

"Tolvaj közmunkásoknak" Csíki sör - Lázár színeváltozása