Banánköztársaság
Ki itt a hülye? – Magánlevél a választókhoz bizonyos közügyek tárgyában
Mélyen tisztelt választói nagyközönség! Már évekkel korábban, nagyjából 2014-ben értesültünk arról, hogy a mindentől független Magyar Nemzeti Bank háza táján legalábbis gyanúsnak nevezhető pénzmozgások történtek, amennyiben is néhány száz milliárdnyi közpénz rejtélyes úton-módon átlényegült alapítványi vagyonná, utóbb valakik személyes tulajdonává.
A tények feltárásával kísérletező sajtóban időről időre jelentek meg cikkek e vagyon vélelmezhető sorsáról,
sőt az Állami Számvevőszék (tiszte szerint) már 2018-ban vizsgálgatta az MNB alapítványok dolgait, de nem talált jogsértést. A bank tulajdonosa, az állam, az állam képviseletében a Pénzügyminisztérium, annak képviseletében a pénzügyminiszter joga és kötelessége lett volna firtatni, mi is történik (a monetáris politika tekintetében) független MNB „közvagyon-gazdálkodásában.”
Nem tette.
A jegybank kétes ügyeiben évek alatt nem történt az égvilágon semmi lényeges. Matolcsy és köreinek működését senki nem kutatta, zavarta, csak néhány állhatatos oknyomozó újságíró, amíg ők is bele nem fáradtak a nagy semmibe.
Most, hogy Matolcsy György, a balga unortodox gazdaságpolitika atyja, a miniszterelnök hajdani jobbkeze, a kormányt évek óta (megalapozottan) bíráló bankelnök állása oda lett, amúgy frissiben kiderültek holmi sikkasztások, óriási vagyonvesztés, furcsa cégháló, még furcsább rokoni-baráti összefonódások, túlzott felújítási költségek, azaz irdatlan összegű, 4-500 milliárdos lopás-csalás-rablás.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Vagy nem…
Matolcsy megmondta újdonatúj nyilatkozatában, hogy a pénz megvan, az Állami Számvevőszék pedig összevissza beszél, pontosabban irkál mindenféle ostobaságot friss jelentésében. Az egész, világra szóló botrányról ennyit tudunk. Illetve még annyit, hogy a Magyar Nemzeti Bank önálló, a kormánytól független intézmény, így sem Orbán Viktor sem a pénzügyminiszter nem visel felelősséget a bank által kezelt köztulajdon sorsáért, és majd mindent tisztáz az ÁSZ, a rendőrség, az ügyészség, és bárki, aki bele akar bonyolódni ebbe az irdatlan méretű, bűzlő szarkupacba, amit valami titokzatos, kibogozhatatlan fideszes sorscsapás tolt ide az orrunk alá.
Nomármost, tisztelt választóközönség!
Alig remélhető, hogy a következő évszázadban az erre hivatott nyomozati szervek tényszerűen feltárják a történéseket, összefüggéseket, személyek, cégek, intézmények felelősségi viszonyait. Még kevesebb remény van arra, hogy az elkóricált, elvesztett, elsinkófált vagyon megkerül, és valamit az állam is visszakap – feltételezve persze, hogy a gyanú igazolódik, és a pénz valóban elkallódott. Ha nem, annál jobb.
De azért adódik egy kérdés, jelesül: ki itt a hülye? Ki az a félnótás, akinek hivatali kötelessége szerint ellenőriznie, felügyelnie kellett (volna) a jegybanki vagyoni ügyleteket, aki tetten érhette volna a gyanús, jogellenes pénzmozgásokat – ha voltak?!
- A kormány – ugye nem! A kormány be sem léphet a bank kapuján, a portás nem engedi.
- Az Állami Számvevőszék? Egyszer már megtette, és nem talált semmit.
- A jegybank felügyelő bizottsága? Egyik tagja tíz éve megtette, hivatalos figyelmeztetést írt, de ki is rúgták, és utána semmi egyéb nem történt.
- A bank alelnöke, aki most a számvevőszék elnöke? Neki más dolga volt. Még szólhatott volna az Európai Központi Bank, mint az MNB főnöke, de nem szólt. Meglehet, nem is tudott semmiről.
Akkor tehát ki a hülye? Mert valakinek el kell vinni a balhét!
Megmondom
Mi vagyunk a hülyék! Az MNB a mi pénzünkkel sáfárkodott ilyen különös módon. Tudtunk róla? Persze, hogy tudtunk. És hagytuk. Tudtunk a felügyelő bizottsági jelentésről is, meg arról, hogy nem történt semmi? Tudtuk. És hagytuk. Tudtuk, hogy a kormány is tudja, és tudtuk, hogy a kormány sem tesz semmit.
Azt nem tudtuk, hogy az ÁSZ első vizsgálata részleteiben mit állapított meg, de tudtuk, hogy nem történt semmi. Most már (csaknem) mindent tudunk, csak azt nem, hogy a mindebből mi igaz és mi nem, mert amíg a szálakat kibogozzák, addig Matolcsy Ádámnak is kinő a szakálla.
Ha valamit biztosan tudunk, az nem más, mint az, hogy mi, választók vagyunk a hülyék, mert évek óta tűrjük, elnézzük, sokan közülünk még támogatják is ezt a rezsimet, amelynek rendes, mindennapi, már-már szerves tartozékai, sőt lényegi elemei az ilyen ügyek. Pedig a szavazófülkében mindennek többször is elejét vehettük volna.
Hát, kedves választópolgárok! Gondoljátok meg!
