Kerítésen innen
Ki itt átkelsz, hagyj fel minden reménnyel! – Debreceni kalandok 2024-ben
A közelmúltban hivatalos ügyekben a debreceni Nagyállomás környékén jártam. Sok minden más mellett kíváncsi voltam arra, milyen állapotok fogadják a Petőfi teret a Nagyállomással, a villamos- és buszmegállóval összekötő gyalogos aluljáróban. Legutoljára 5 évvel ezelőtt készítettem pár fotót az ottani állapotokról, szerettem volna látni, kulturáltabb látvány fogadja-e a turistákat, az utazó debrecenieket.
Kis öröm is öröm….
Nos, annyival jobb a helyzet, hogy nem esett az eső, így nem téglákon kellett egyensúlyozva, bőröndökkel „átkelni” az aluljáró tavacskáján. Egyébként megállt az idő. Mit mondjak? Maga az aluljáró a város egyik szégyenfoltja. Lepukkant, koszos, áporodott és balesetveszélyes.
Vajon mit gondolhat a Debrecenbe vonattal először érkező turista, mikor találkozik ezzel a borzadállyal?
Egy kis munkával, odafigyeléssel talán csodát is lehetne tenni. Csoda talán akkor lehetne Debrecenben, ha közel lenne a stadion, De így? Több ezer utazónak, ugyan már! Jólvanezígy.
Kissé nehézkes….
A fotókon is látszik, hogy az aluljáró használata enyhén szólva is „nehézkes” mozgássérülteknek, időseknek, kismamáknak, csomagot cipelőknek.
Aki át akar „kelni” az aluljárón, fogja be az órát, és hagyjon fel minden reménnyel.
Ki lesz a felelős, ha egyszer baleset történik? Következik a mutogatás? Erre várnak a város vezetői?
Felfoghatatlan, hogy évek alatt SEMMI sem változott
Még arra sem volt idő, hogy az egykor szebb napokat látott kis üzletet elbontsák, helyét legalább kimeszeljék Az enyészet az úr az aluljáróban. A sarokban a koszfolt is legalább ötéves lehet. Vajon a debreceni fideszes városvezetést mindez nem zavarja? Nem arra tettek esküt, hogy jó gazda módjára vigyáznak a városra?
Ha jól tudom, közel egymilliárdba került a Petőfi tér rendbetétele. Ebből nem futotta volna ennek a szerencsétlen aluljárónak a rendbetételére?
Szerényen javaslom, hogy az október elsején megalakuló új önkormányzat tartson kihelyezett ülést a vasútállomás és az aluljáró környékén, győződjenek meg maguk is arról, milyen lepukkant minden, messze nem 21. századiak a körülmények.
Az urak mindannyian fogjanak két bőröndöt, a hölgyek egy babakocsit, játékbabával, és a Petőfi téri aluljárón átkelve, gyalogoljanak el a 4-5-ös vágányokhoz.
Ezt követően, osszák meg élményeiket a városi öröm-televízióval. Megvárom, ha addig élek is.
Szerző
