Banánköztársaság
Kikre számíthatnak a cigányok? — Lapzsemle
Meg lehet-e úszni a konfliktusokat a szegénygyűlölő, és a csőcseléket a kipécézett csoportok ellen cinikusan hergelő Orbán-rezsimmel? Heti lapzsemle.
Mintha a miniszterelnöki biztos nem érzékelné a saját elkisgazdásítását
„Van, amikor a csend a legjobb kommunikáció”
– így próbált válaszolni a HVG-nek adott interjújában Vecsei Miklós, a romák felzárkóztatásáért felelős miniszterelnöki biztos arra a kérdésre, hogy miért nem szólalt meg sem a gyöngyöspatai cigányok kártérítése, sem a „cigánybűnözést” ordítozók tüntetése kapcsán. Az interjút („Képtelen nyomor„, HVG, június 11. Pálmai Erika interjúja Vecsei Miklóssal) Kocsis Györgyi, a Heti Világgazdaság szerkesztője ajánlotta az olvasók figyelmébe. („Csend és üvöltés„)
Vecsei Miklós tehát a kínos ügyekben a hallgatást választotta – állapította meg a HVG munkatársa, majd így folytatta: „A Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke felvázolja a tarnabodi romák előtt álló alternatívát – miszerint eldönthetik: inkább hajnalban kelnek, hogy háromszoros pénzért dolgozzanak egy távoli multicégnél, vagy megelégednek a helyi üzem kínálta közmunkásbérrel.
Számolni kezdtem: ha, teszem azt, a napi nyolcórás munkával a havi nettó 54 217 forintos közmunkabérért (a minimálbér 50,6 százalékáért) reggel 7 órakor kell felkelni, háromszor ennyiért pedig mondjuk hajnali 5-kor, akkor azért az 5 milliárdért, amit Vecsei főnökének a veje, Tiborcz István a tavalyi nyeresége után kivett a vállalkozásából, hánykor kell felkelnie? Vagy azért a 20 milliárdért, amit Orbán Viktor felcsúti szomszédja, Mészáros Lőrinc kivett? (Az Orbán-közeli oligarchák újabb vagyonosodásáról ugyanannak a HVG- számnak a Gazdaság rovatában írnak. „Sufnituning„; és: „Embert barátjáról„)
Vajon a tarnabodiak nem tudnak számolni?
Vagy a Vecsei által pártolt iskolaőrök bemasírozásával rajtaütésszerűen megemelkedik a számtantanítás színvonala Tarnabodon és az összes magyar iskolában?
Mintha a miniszterelnöki biztos nem érzékelné a saját elkisgazdásítását” – állapítja meg a HVG szerkesztője.
Vecsei más terepen küzd
A felzárkóztatásért felelős miniszterelnöki biztos HVG-interjúja a legutóbbi hónapok szörnyű konfliktusai kérdésében szánalmas. Más szempontból viszont a Vecseitől megszokott tartalmas, elgondolkodtató szöveg. Ő a segítő civilek és szervezeteik jelenlétében, a szívós segítő munkában hisz. Olyan emberek közé viszi el a legújabb kormányprogram keretében is a kézzel fogható segítséget, akik sem Gyöngyöspatáról, sem a Deák téri uszító tüntetésről nem hallottak, mert őket a mély nyomorban csak a következő öt perc érdekli… Vecsei munkája, a szenvedők iránti megértése, őszinte odafordulása tiszteletre méltó.
Fájdalmas, hogy ennek az embernek ebben a rezsimben a hallgatás, a súlyos konfliktusok idején a félrenézés a stratégiája. Remélem, szó sincs arról, hogy egyetértene a kormány és az általuk hergelt csoportok cigányellenes trükkjeivel és indulataival. Talán inkább arról van szó, hogy nem akarja megnehezíteni amúgy is pokolian nehéz munkáját. Az persze egyáltalán nem biztos, hogy Vecsei konfliktuskerülő hozzáállása valóban hatékony. Vannak harcok, amiket akkor is meg kellene vívni, ha nehéz…
Vészharang, a vész után
Vecsei néhány nappal a kínos HVG-interjú megjelenése után háttérbeszélgetést tartott, amelyről a Népszava kiváló szakújságírója, Czene Gábor számolt be. („Vecsei Miklós megkongatta a vészharangot„)
„Ha nem sikerül rövid időn belül felszámolni a nyomort a szegény térségekben, akkor települések sora fog végletesen ellehetetlenülni”
– figyelmeztetett ezen a beszélgetésen a társadalmi felzárkózásért felelős miniszterelnöki biztos.
„Az ország háromszáz legszegényebb településén mintegy 370 ezren élnek. A születendő gyerekek száma viszont több, mint egy jobb helyzetű, 1 millió lakossal rendelkező régióban”
– hívta fel a figyelmet a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke a háttérbeszélgetésén.
Mindez igaz, és fontos is, hogy elhangzott, de van itt egy kis bibi: ezen a járványos tavaszon, amikor a félelmeket kihasználva rövid idő alatt látványos újraelosztást tapasztalhattunk a szegények kárára, az Orbán-kormány szegény-ügyi alkalmazottjának sokkal korábban és világosabban meg kellett volna fogalmaznia aggodalmait. Persze Vecsei Miklós másképp próbálja elérni céljait, amint azt fentebb pedzegettem…
„Roma kulcsfigurák”
A miniszterelnöki biztos hallgatása még mindig elfogadhatóbb, mint bizonyos „roma kulcsfigurák” viselkedése. A közösségi médiában fiatal cigány értelmiségiek indítottak figyelemre méltó párbeszédet Suha Nikolett vitaindítónak beillő bejegyzése kapcsán, amit egy videóbeszélgetés követett. A Klubrádió „Útszélen” című műsorának szerkesztője, Józsa Márta mikrofon elé kérte Suha Nikolett mellett a vita egyik résztvevőjét, Márton Jocit, ismert aktivistát is.
Amit a kényelmes többség hallani szeretne
Molnár Joci kifejtette:
„Vannak olyan roma kulcsfigurák, akik a „többség narratíváját”
veszik át, mert rájöttek, hogy így lehet több meghívást kapni, így jutva jelentős szereplési lehetőséghez a médiában. Összevetve például az amerikai médiával, ahol az afroamerikai irányzatok, aktivisták és személyiségek teljes véleménypalettája megjelenik, és ezáltal árnyalni lehet a különbségeket, itt az a helyzet, hogy Forgács István úgynevezett „romaszakértő” és Bogdán László, Cserdi polgármestere abszolút uralja ezeket a diskurzusokat” – mondta az aktivista rádiónyilatkozatában.
„Amikor megtörtént a Deák téri késelés után a demonstráció, a szégyenletes cigányhibáztatás, ennek a két kulcsfigurának a nyilatkozataival lehetett találkozni, akik egyértelműen visszaigazolták azt a narratívát, amit a többség szeretett volna hallani.”
Bogdán megnyilvánulása okán a Városi Kurírban is óriási vita robbant ki a két nézet képviselői között : „Cserdi polgármestere nagyon rosszul szólalt meg”
Megerősítik a cigánygyűlölők előítéleteit
„Ezek a „kulcsfigurák”, amikor erősítik a többségi narratívát, ezzel nagyon kényelmes pozíciót kínálnak fel a többségi társadalomnak. Segítenek megfeledkezni arról, hogy az igazi változásokhoz szükséges eszközök, az igazi hatalom a többség kezében vannak” – fogalmazott az idézett rádióbeszélgetésben, és ezzel egyet ért e-sorok írója is- Molnár Joci.
„Azt sugallják, hogy a romák „olyanok”, és a tragédiákat szülő viszonyok nem a többség felelőssége, nem a többség hibája. Nem nektek, hanem a romáknak kell változniuk ahhoz, hogy valami történjen.”
Józsa Márta a beszélgetésben így fogalmazta meg ezt a joggal bírált narratívát: azzal hirdetik a kezdeményezést, hogy
„azért termeljük meg a magyaroknak a krumplit, hogy ne gondolják rólunk, hogy lopunk…”
Molnár Joci hangsúlyozta: nem azokat az eredményeket bírálja, amiket Bogdán a helyi közösségben elért.
„Amikor azonban mindezt országos szintre próbálja kiterjeszteni, mint „cigányszakértő”, és azzal a szlogennel reklámozza a programot, hogy ezt nem loptuk, hanem önöknek termeltük, megerősíti az előítéleteket, sztereotípiákat, akkor is, ha csak a figyelem felkeltése a célja.”
Saját elkisgazdásítását
„Van, amikor a csend a legjobb kommunikáció”
– így próbált válaszolni a HVG-nek adott interjújában Vecsei Miklós, a romák felzárkóztatásáért felelős miniszterelnöki biztos arra a kérdésre, hogy miért nem szólalt meg sem a gyöngyöspatai cigányok kártérítése, sem a „cigánybűnözést” ordítozók tüntetése kapcsán. Az interjút („Képtelen nyomor„, HVG, június 11. Pálmai Erika interjúja Vecsei Miklóssal) Kocsis Györgyi, a Heti Világgazdaság szerkesztője ajánlotta az olvasók figyelmébe. („Csend és üvöltés„) Vecsei Miklós tehát a kínos ügyekben a hallgatást választotta – állapította meg a HVG munkatársa, majd így folytatta:
„A Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke felvázolja a tarnabodi romák előtt álló alternatívát – miszerint eldönthetik: inkább hajnalban kelnek, hogy háromszoros pénzért dolgozzanak egy távoli multicégnél, vagy megelégednek a helyi üzem kínálta közmunkásbérrel.
Számolni kezdtem: ha, teszem azt, a napi nyolcórás munkával a havi nettó 54 217 forintos közmunkabérért (a minimálbér 50,6 százalékáért) reggel 7 órakor kell felkelni, háromszor ennyiért pedig mondjuk hajnali 5-kor, akkor azért az 5 milliárdért, amit Vecsei főnökének a veje, Tiborcz István a tavalyi nyeresége után kivett a vállalkozásából, hánykor kell felkelnie? Vagy azért a 20 milliárdért, amit Orbán Viktor felcsúti szomszédja, Mészáros Lőrinc kivett? (Az Orbán-közeli oligarchák újabb vagyonosodásáról ugyanannak a HVG- számnak a Gazdaság rovatában írnak. „Sufnituning„; és: „Embert barátjáról„)
Vajon a tarnabodiak nem tudnak számolni? Vagy a Vecsei által pártolt iskolaőrök bemasírozásával rajtaütésszerűen megemelkedik a számtantanítás színvonala Tarnabodon és az összes magyar iskolában? Mintha a miniszterelnöki biztos nem érzékelné a saját elkisgazdásítását” – állapítja meg a HVG szerkesztője.
