A kilépés, avagy Mohács 2.0

A kilépés a magyar történelem legnagyobb tragédiája lenne, Mohács, vagy tán annál is s rosszabb. Íme a rémálmom.

Tények és számok

A magyar export háromnegyede irányul az EU-ba, a foglalkozatottak 60 %-át részben vagy egészben külföldi tulajdonú cégek adják, amelyek azonnak távoznak, mihelyst vámot kell fizetniük az EU-val folytatott kereskedelemért ( igen a Suzukinak és Audinak s am Mercerdesnek is!). A külföldi tőke menekül, a munkanélküliség elérheti a 40%-ot, a forint napok alatt összeomlik. Igaz sem Hungaroführer, sem cinkosai ezt elvileg nem élhetik túl, legalább politikai értelemben nem. De a rendőrség, a Honvédség, a TEK mindent megtenne, hogy leszámoljon az elégedetlenkedőkkel. Az eszközöket illetően ne legyenek illúzióink, és arról sem, hogy „átállnak”. Nem állnak át. (Mily érdekes, hogy a Honvédség vezetőit nemrég tömegesen menesztették, az új VKF pedig engem -vitéz- Jány Gusztávra vagy Werth Henrikre emlékeztet ). Az ország a polgárháború szélére sodródhat, vagy épp oda kerül.

Román csapatok a Tiszánál

Ha pedig a NATO-t is elhagyja az ország, már másnap itt van az orosz hadsereg, az ukránok hátában, nekik ez maga a paradicsom. Az USA és a NATO ezt nem nézheti tétlenül , ezért roppant mulatságos lenne, ha épp Hungaroführer miatt nyomulnának a román NATO-csapatok a Tisza vonaláig, és a szlovákok is megkapnák a maguk szerepét.
Nem vettétek még észre, hogy amit ez a hatalommániás , elmebeteg akart, annak mindig az ellenkezője történt? Persze, nem a hatalom megragadására gondolok. Hanem például arra, hogy helyi közép- vagy akár nagyhatalom helyett hazánk Európai páriája lett, a Család összetartását szolgáló uniós kassza bezárt, az alibiként szerepelt V4 szétesett, az ipart már csak az autó összeszerelő üzemek és az ipari primitivitásnak is az alján szereplő akkumulátorgyárak jelentik, az ország eladósodása belföld felé nyilvánvaló, (a kassza üres, ezért kellenek az újabb és újabb adók) külföld felé pedig elkerülhetetlen, a piacgazdaság a múlté, az árak jelentős része valahogy befagyasztódott, a beruházások leálltak (igaz, eleddig se értek sokat, mert csak vitték, de nem hozták a pénzt), és az egésznek a jelképeként még a kisvasút is haldoklik, ha ugyan ki nem múlt már végleg.
Ez az egész rendszer (nem a személy) engem Leonyid Brezsnyev utolsó éveire emlékezett, amikor már hátulról fogták, hogy el ne essen, úgy drótozták össze, hogy aztán nem sokára vele dőljön az egész, mert vele, és nem Gorbacsovval vagy Jelcinnel kezdődött az összeomlás.

Kompenzálás egy életen át

Nálunk pedig egy kisebbségi érzését egy életen át kompenzálni akaró, saját magába zárt beteggel, aki korábbi sérelmét nem tudja feldolgozni, és bosszúból magával rántja azt az országot, melynek vezetésére a maga eszközeivel szert tett. Igen, nem véletlenül magyarkodik. Nem csak azért, mert ezzel híveket lehet nyerni (több százezer külföldre menekült magyar mondja és mutatja, hogy nem olyan egyszerű), hanem azért, hogy elfedje minden és mindenki ellen érzett gyűlöletét. És most már nem engedi.
Hacsak…hacsakot én nem látok. Nincs hacsak. Igaz, a szocializmusra is azt mondtuk: örökké fog tartani, legalábbis már nem érjük meg a végét. Én is azt hittem. És tévedtem.
Bárcsak tévednék most is.

Mi időben szóltunk!

Huxit: lesz nagy csodálkozás, amikor rájövünk, hogy a pengés-drótokkal lezárt határok nem „isten országát”, Európa „szívcsakráját” rejtik majd, hanem, egy kis vallási-nacionalista diktatúrát....