Először persze azt kellene tisztázni, mi is az a „keresztény szabadság”: eszik-e vagy isszák? De Orbán Viktor nem híve semmiféle tisztázásnak: ő a zagyválkodás nagymestere.
Az őrülettel vegyült aljasság
mindig új és új kifejezéseket ad Orbán szájába – most a „keresztény szabadság” volt soros. De persze sorosozott is…
Szokása szerint összehordott hetet-havat. És egyre nagyobb a zűr, mind nehezebb fölfedezni szövegében valami rendszert: már az aljasság is, amely eddig úgy-ahogy összetartotta a dumát, belefullad az őrületbe.
Volt szó illiberalizmusról, az „illiberális demokráciáról”, amely a „keresztény szabadság védelme”.
Már a „védelem” szó is érdekes, legalább annyiban, hogy eszünkbe juttatja, mennyi mindent védtek már meg… És persze továbbra is védelemnek neveznek – családvédelem stb. – minden disznóságot.
Aztán az „illiberális demokrácia”…
Már-már a jótékony feledés homályába merült, de most Orbán megint előkotorta. Új feladatot adott neki: a „keresztény szabadság védelmét”.
Na de mi az a „keresztény szabadság”? Talán Orbán sem tudja, de jól hangzik: biztos sokan megőrülnek majd érte…
Aki szabadságot akar, jelző nélkül akarja: minden más csak a szabadsághiány különböző fokozatait jelenti.
A hecc kedvéért azért megkérdezném Orbán Viktort: a „keresztény szabadság” jelenti-e legalább a keresztények szabadságát? Például Iványi Gábor gyülekezetéét is..?
Ó, mióta vágyott már erre a magyar nép, vágytak erre a magyarság legjobbjai!
Petőfi bizonyára a „keresztény szabadságot” szólította meg így:
Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe!
Oly sokáig vártunk rád epedve,
Annyi éjen által, mint kisértet,
Bolygott lelkünk a világban érted.
Kerestünk mi égen-földön téged
Egyetlenegy igaz istenséget,
Te vagy örök, a többi mind bálvány,
Mely leroskad, egy ideig állván.
Ady Endre éppen a „keresztény szabadság” hiányát fájlalta:
Betyár urai így nevelték,
Nem rúg vissza, csak búsan átkoz
S ki egyszer rugott a magyarba,
Szinte kedvet kap a rugáshoz.
Ma is itt ül lomhán, petyhüdten,
Fejét, jussát, szivét kobozzák
S ha nehányan nem kiáltoznánk,
Azt se tudná, hogy őt pofozzák.
És József Attila is a „keresztény szabadságért” kiáltott:
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!
S a „keresztény szabadságra” gondolt akkor is, amikor ezt írta:
Ahol a szabadság a rend,
Mindig érzem a végtelent.
Vagy nem..? Semmi baj: majd Káslerék megtanítják rendesen, kísérve az új akadémia áldó imádságától… Elátkozzák a felvilágosodást is, a liberalizmust is, kígyót-békát kiabálva rájuk.
Orbán Viktor őrülete egyre nyilvánvalóbb, de még ott tartunk, hogy azt az őrületet, amely sokszor már-már közönséges hülyeségek szajkózására készteti, zsenialitásnak vélik…
Ahol „keresztény” a szabadság, senki sem szabad, de biztonságban sem érezheti magát senki. A keresztények sem – s minél hitelesebben azok, annál kevésbé!
Ezért is gondolom magától értetődőnek – legkésőbb holnapig! – legalább a „történelmi egyházak” hangos tiltakozását…
Ursula von der Leyen asszony csütörtökön készül beszélgetni Orbánnal – gondolom, a „keresztény szabadság” mibenlétéről; arról, hogyan is védelmezi az „illiberális demokrácia” a „keresztény szabadságot”. Gondolom, Orbán új és főleg „magyar” és tiszteletre méltó ismerethez juttatja…
Pedig neki és a Néppártnak is már régen meg kellett volna értenie: Orbánnal nem lehet, nincs is miről beszélni – legjobb esetben is folyékonyan hazudik. Nem beszélni kell tehát vele, hanem elszigetelni és kihajítani a semmibe.
Ezt persze először tán a teljes magyar demokratikus ellenzéknek kellene megértenie.
Orbán Viktornak halvány fogalma nincs a XXI dik század követelményeiről. Beszédeiben használ olyan politikai szavakat,amelyekről halvàny fogalma sincs. Ő a magyar dolgozó népet összessègében nem kèpviseli,csak azokat az embereket,akik rászavaznak. Jól.jàrna már a magyar nép,ha felkötnè magát.
Az ő ,,keresztény szabadsága,, nekem NEM KELL! Én keresztény vagyok, de amit ő, és a pribékjei tesznek az SOHA NEM LESZ KERESZTÉNY SZABADSÁG!
Orban Viktor amator kereszteny es fogalma sincs, hogy mit jelent a kereszteny szabadsag, amely nem politikai fogalom es csak kozvetve lehet a politikaban alkalmazni.