Koncz Zsuzsa: hiszem, hogy ki milyen ember, azt nem egy őrült listázgató határozza meg

Az énekesnő szerint macsó szakma a zenélés, férfiak írják, többnyire ők is adják elő, a közönség pedig nőkből áll. Ennek ellenére, vagy éppen ezért március 9-én, a tizenkettedik Aréna-koncertjét tartja. A Kossuth-díjas művésszel a 24.hu készített interjút.

Koncz Zsuzsa nem fecsegő vagy pletykálkodó típus

Az énekeső hangsúlyozta, határozott elképzelése van arról, hogy neki mi a dolga a sajtóval, és a sajtónak mi a dolga az ő munkáival, és ez még baráti viszony esetén is jelenthet valamiféle távolságtartást. Lehet, hogy van, aki ezt nem szereti, de ő ilyen, ezt szokta meg. Nem fecsegő vagy pletykálkodó típus, tudja, hogy ezt nem szeretik benne az újságírók:

„Miután nem vagyok olyan alkat, aki állandóan vizsgálgatja önmagát, inkább figyelőállásban töltöm az életet, mert sok minden érdekel magamon kívül is, tehát önvizsgálatot szinte csak a válsághelyzetekben tartok. Állítólag ez a numerikus megjelenésem is. Azt mondja ez a számokkal foglalkozó tudományág, hogy nincs túlságosan nagy egóm. Tehát, hogy brand lennék soha nem jutott volna eszembe, autonóm viszont vagyok, ezt vállalom. Egyébként meg nem én vagyok a fontos, hanem az, amit csinálok, illetve a végeredmény.”

Nőiessége miatt soha nem volt konfliktusa

Szerinte a rendszerváltással nagyot változott a nők megítélése. Amikor megjelentek meztelen női testekkel autót hirdető plakátok, arra gondolt, hogy most kiszolgáltatottabb helyzete lett a nőknek. Ugyanakkor nőiessége miatt nem volt konfliktusa:

„Macsó szakma a zenélés, férfiak írják a dalokat, többnyire ők is adják elő, a közönség pedig nőkből áll. Amikor az Illéssel léptünk fel, akkor viszonylag egyértelmű volt, hogy nem miattam, hanem a zenekar férfi tagjai miatt jön a közönség. De azért háttérbe nem szorultam sosem, mert mindig tiszteltek, azt hiszem. És ez abból eredhet, hogy nagyon fiatalon kerültem ezek közé a srácok közé, akik eljöttek az anyuhoz, elkértek, este 10-ig kaptam kimenőt, hogy énekelhessek velük. Így aztán védelmeztek, amitől a légkör körülöttem valahogy tisztelettudóbb volt. Őszintén szólva nem hallottam arról, hogy egy énekesnő jobban ki lett volna téve zaklatásnak, mint amennyire egy irodában egy alkalmazott.”

A MeToo-ról

„De tény, ami tény, következmény nélküli dolgok ezek is a mai Magyarországon. Én nem tudom, mi történt valójában, hiszen komolyan senki nem vizsgálta, de akik azt mondják, hogy miért kell húsz-harminc évvel később előjönni egy ilyen történettel, azok nagyon nem jogos kérdést tesznek fel. Én tudom, hogy egy 18 éves rajongó mi mindent elvisel.”

Kitért arra is, mit gondolt akkor amikor az ő és Vámos Miklós homlokára Dávid-csillagot festett valaki egy reklámplakátra:

„A rendszerváltás idejére visszavezethető élményem ez, tehát nagyon nem lepett meg. Mondjuk, ízléstelennek tartom. De nem meglepőnek. Amikor talán 90 után valamikor az interneten megjelent a híres magyar zsidók listája, Esterházy Péter mellett díszelgett az én nevem is. Akkor megértettem, hogy számon tartanak. Egyébként meg haszontalan dolog ez, hiszen, hogy ki milyen ember, azt nem egy őrült listázgató határozza meg, de ha véletlenül mégis, akkor ott nagy baj van. A mostani világ egyik nagy bűne, hogy hatalmi pozícióból felszította ezt az oktalan gyűlöletet. Ráadásául ez olyan – az emberi természetből is adódó – métely, hogy nyomtalanul eltüntetni szinte lehetetlen.”

Egyszerűen szégyelli magát amiatt, hogy idáig jutott a világ, hogy idáig jutottunk mi is. Kellemetlen náció lettünk a környezetünk számára, és a történelmünkben nem először:

„Nem vagyok harcos alkat, alapvetően inkább pacifista, és bár tudom, amit tudok és látok, a „mérgemet” a dalaimban fel tudom oldani: a Bródy-szövegekkel, József Attila vagy épp Ady Endre verseivel. Én ezt tudom tenni és teszem is.”

A 24.hu teljes cikke itt olvasható.

Kapcsolódó

Koncz Zsuzsa: Mióta manipuláció létezik, azóta megtévesztett emberek is vannak