Kónya Imre: Aktuálpolitikával nem foglalkozom

A rendszerváltás megünneplésére készül a NER. A 30 éve szabadon elnevezésű „kétéves emlékév” március 15-én kezdődik. A húsztagú előkészítő bizottság tagja Kónya Imre ügyvéd, aki az Antall-kormány idején az MDF frakcióvezetője, alelnöke, majd később a Boross-kormány belügyminisztere volt.

Az Ellenzéki Kerekasztal (EKA) üléseit kezdettől Kónya vezette,

később a Nemzeti Kerekasztal (NKA) mellett a rendszerváltó törvények előkészítésében is részt vett. A bizottság az emlékéveket két dátumhoz, a ’89-es, százezres ellenzéki tüntetéshez és a szovjet csapatok kivonásához (1991. június 19.) köti. Az ellenzékből senkit sem hívtak meg. Kónya Imrével a 168 óra készített interjút.

Kónya elmondta, hogyan lett képviselő

Amikor a Nemzeti Kerekasztal mellett megszületett az összes fontos megállapodás, és indult volna a választási készülődés, úgy gondolta, itt be is fejezi, visszatér az ügyvédi praxishoz. Szabad György meghívása váratlanul érte. Képviselői helyet ajánlott. Először nem akarta elfogadni, de tíz perc alatt meggyőzte arról, mennyire fontos lenne:

„A politika, mondta Gyuri bácsi, a korábbiakkal ellentétben most már a parlamentben zajlik. A jogászfórum szép dolog, de a fontosságát elveszíti. A parlamentben ott lesz a sok volt kommunista, kiforrott politikai gyakorlattal, velük szemben egy sor nyeretlen kétéves. Gyakorlatot az EKA-ban szereztem, úgyhogy boldogulok. Rákérdeztem, hogy Antall mit szól, a kerekasztal-tárgyalásokon voltak ugyanis apróbb nézeteltéréseink. Én koromnál fogva radikálisabb voltam. Szabad György elmondta, Antall is támogat. Később kiderült, hogy a frakcióvezetői posztot is nekem szánja.”

Az egykori politikus szerint a rendszerváltozás 1956-tal ellentétben hosszú történet, amely a mindennapokba, a hétköznapokba tagolódott. Ez akkor is tény, ha voltak nagy pillanatok, sorsdöntő elágazási pontok:

„A ’88-as romániai falurombolás elleni tüntetés, Nagy Imre temetése. Ezekre emlékeznek akkor is, ha az Ellenzéki Kerekasztal létrejöttének, a Nemzeti Kerekasztal mellett született megállapodásnak, az önkormányzati rendszer kialakításának, a Varsói Szerződés megszűnésének nagyobb jelentősége volt. A ’88-as nyári demonstrációra (az első nagy tömegtüntetésre) a fiaim is emlékeznek, pedig még kicsik voltak. Én a tömegben álltam, ők fölmásztak Árpád vezér lovára.”

Amiben élünk, nem a ’90-es rendszer, hanem az utóda, a NER

Elmondta, mit gondol arról, hogy a mai hivatalos álláspont szerint azóta lement egy újabb rendszerváltás meg pluszban egy fülkeforradalom? Amiben élünk, nem a ’90-es rendszer, hanem az utóda, a NER. A megelőző korszak ellenhatásaként, kontrájaként jött létre:

„Az új alkotmány, vagy hivatalos elnevezéssel Alaptörvény nem beszél fülkeforradalomról. 1990. május 2-át, a szabadon választott parlament megalakulását tekinti Magyarország „új demokráciája és alkotmányos rendje kezdetének”. És itt most le is szögezem, aktuálpolitikával nem foglalkozom.” /……. / ” De amikor visszavonultam, elhatároztam, a pálya széléről nem kiabálok. Ezt nyolc-tíz éve, mióta a rendszerváltozással kezdtem foglalkozni, szigorúan be is tartom. A napi ügyek pertraktálása a hitelességet csorbította volna.”

Kitért arra, hogy bizonyos értelemben nagyon is más lett a világ, mint az általuk elképzelt Magyar Köztársaság:

„Nem láthattuk, mert nem voltunk jósok. Magához a rendszerváltáshoz sok irreálisnak tetsző vágy, törekvés, remény kapcsolódott. A mi reményeink is. A korszak, amit meg akarunk ünnepelni, két eltérő részre tagolódik. Az első 1989 márciusától, az EKA megalakulásától a választásokig, a második a parlament megalakulásától az oroszok kivonásáig tartott. De ez is önkényes tagolás, mert már a nyitószakaszt is hosszú fejlődés alapozta meg.”

Kezdettől világos volt, hogy nem megy minden simán

Nem véletlenül mondta Antall József, hogy ez kamikazekormány. Önmagában az is eredmény, hogy a ciklust végig tudták csinálni, a régióban egyetlen rendszerváltó kormányként:

„Ennek persze hozadéka is volt. Magyarországra nagyobb mennyiségű külföldi tőke érkezett, mint az összes többi posztszovjet országba együttvéve. Viszont akkor már látszott, hogy a váltás konfliktusokkal, tragédiákkal jár. Bejött a munkanélküliség, állások tízezrei szűntek meg. Családok roppantak bele. „

Ismeri a hazai közvéleményt

Többször hangsúlyozta, az újabb korokat nem fogja minősíteni. Elmondta, ismeri a hazai közvéleményt. Ha konfliktuskereső alkat lenne, ha a vitákba beszállna, azt is hiteltelenné tenné, amit a múltról ír, mond. Így a választási rendszerről sem mondott egyenes mondatokat:

„Ez álkérdés. Persze hogy működött. Magam is a kétfordulós rendszer híve voltam. Jó volt. Ahogy működhet jól az egyfordulós modell is. Olyan rendszer a világon nincs, amelyben a kisebbség győz. Egy kormányváltásnak az a módja, hogy az ellenzéki pártok kellően megerősödnek.”

Hasonló módon, kikerülte az érdemi választ, egykori nyugatos politikusként, mit gondol arról, hogy tíz éve Magyarország észvesztő iramban tájékozódik Kelet felé:

„Ebben a megosztott közéletben ilyen egyszerű kérdésre sem lehet anélkül válaszolni, hogy az embert be ne sorolják egyik vagy másik táborba. Ha azt felelem, hogy Németországnak szorosabb orosz kapcsolatai vannak, mint nekünk, a 168 Óra olvasóinak nagy része azt mondaná, Kónya egy követ fúj a kormánnyal. Ha azt felelném, hogy Antall óvott az orosz veszélytől, és figyelmeztetése ma is aktuális, azt mondanák a kormány hívei, hogy ellenzéki lettem. A rendszerváltoztatásról elmondott történeteim hitelességét is kétségbe vonnák. „

Nincs politikai ambíciója

Elmondta, szívesen dolgozott volna együtt Tölgyessy Péterrel, Kőszeg Ferenccel. Egyébként nem az számít, hogy ki van és ki nincs benne a bizottságban. Az a lényeg, mi lesz a munka eredménye. Hangsúlyozta, már nem politikus, nincsenek is ilyen ambíciói:

„Mivel nem vagyok politikus, nincsenek ilyen ambícióim. S mivel a volt Ellenzéki Kerekasztal tagjai nem állnak ki a rendszer védelmében, lassan olyan felfogás alakult ki, hogy az ellenzék „beleült a készbe”, semmit sem tett, csak a világban uralkodó trendeket követtük. Ez nem igaz. Mi is megkínlódtunk mindenért.”