Koós János feje felett ott lebeg a bénulás veszélye

Koós János, a legendás énekes naptára tele van előre lekötött fellépései időpontjaival. A mindig aktív közönség-kedvencnek azonban sok mindenről le kell mondania. 

Orvosa semmi jóval nem biztatja

Több, mint egy éve, Klapka György temetésén az énekes megcsúszott a havon, és eltörte a vállát. A többszöri operációt követően rendszeresen gyógytornára kellett járnia. A művész mindent megtett a gyógyulása érdekében, betartotta az instrukciókat, ennek ellenére sajnos az orvosai és a gyógytornászok a kezelésekkel alig tudtak javítani állapotán.

Koósnak még a hobbijáról, a fociról is le kellett mondania, hiszen tart a lebénulástól, de a koncertjeinek számából nem adott alább.

Valóban közölték az orvosaim, hogy már nem tudnak rajtam segíteni. De nem is szeretnék erről beszélni, mert fontosabb, hogy tele van a naptáram fellépéssekkel, amiket továbbra is maradéktalanul tudok teljesíteni. Már most be vagyok táblázva minden szombatra és vasárnapra. Nem számít, hogy milyen sűrű a program, hiszen akárhány éves vagyok, szívesen vállalom ezeket. Ilyenkor mindig én vezetek, mert nagyon kikapcsol engem: általában a volán mögött szoktam kipihenni magam. Soha nem vagyok álmos, és nem is volt még balhém az utakon. Bármilyen későn végzünk, nem szoktunk a fellépés helyszínén aludni. Bárhova is vigyen az utunk, mindig hazajövünk utána

– mondta a Star magazinnak Koós János.

80. születésnapján így köszöntötték:

A Retro Rádió indulásakor, ahol természetesen meghívott vendégként volt jelen, hiszen Ő maga a „retro”, ezt nyilatkozta a borsonline-nak:

Nem népszerű vagyok, csak ismert. Talán szeretik a dalai­mat, a stílusomat, a humoromat. Azt szoktam mondani, ha a humor meghal, öt perc múlva én is. De jól vagyok. Nyolcvan elmúltam, volt már jobb is, lesz még jobb is. Tegnap egy idősek otthonában léptem fel, ahol nyolcvan év körüliek ültek. Az utolsó számnál mondtam: hölgyeim és uraim, ezzel vége, búcsúzom. Ne felejtsék el, pontosan húsz év múlva, ugyanitt. Óriási tapsvihar volt. Szinte mindennap fellépek valahol. Úgy lehet bírni, ha véletlenül fáj valami, akkor nem tragikusan, hanem nevetve állsz hozzá.

Sír a telefon….Hidd el, mi jobban élünk, mint 4 éve…!