Kultúra
A kultúra a ki nem szarja le kategóriába esik
Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjét számos fesztiválon mutatták be nagy sikerrel. Elnyerte az Arany Medve – díjat, a berlini filmfesztivál nagydíját. A film női főszereplője decemberben Európa Filmdíjat kapott alakításáért.
Magyarország felett az ég
A filmrendező Berlinben, a fődíj átvétele után a német rádiónak szomorú képet festett az itthoni állapotokról:
„„Ezek a mi mindennapjaink. Oké, adjon nekem egy kis húst, egy kicsit innen, egy kicsit abból – ez volt a szocializmus. (…) De ami most a hazánkban történik, szégyen, és valóban félelemmel tölt el. (…)”
Keserűen tette még hozzá Orbán rendszeréről:
„Bizonyos szempontból ez azért félelemkeltő, mert nem csak arról van szó, hogy tisztességtelen módon megkerülik a szabályokat, hanem alapjaiban változtatják meg és rombolják szét a szabályokat, rombolják szét a demokrácia alapjait és a demokratikus kontrollt. Szívesen volnék büszke a hazámra, de már hosszú évek óta nem tudok az lenni, és ez fáj nekem.”
Enyedi Ildikó a közelmúltban a Magyar Narancsnak adott interjút. Az újságíró megkérdezte, mit szólt ahhoz, hogy nyilatkozata után beszólt Deutsch Tamás: nincs mitől félnie, hiszen 18 év után ismét filmet készített. válaszolta:
Valami olyasmit, hogy megbántam. Nem azt, amit mondtam, azt most is ugyanúgy gondolom. Azt bánom, hogy megint egy csomó, alapjában véve tisztességes ember egymásnak esett. Régi barátokat vesztettem el, a gyerekeim egykori, idős tanár nénijét, vagy egy, a házunkban lakó szeretett hölgyet, akik hazaárulónak tartanak.
Véleménye szerint azért, hogy pénzt kap a filmalaptól, még nem kell az Orbán-rezsimnek hajbókolnia:
A filmekre nem Orbán és nem Vajna adja a pénzt
„Ez nem a kormány, nem Andy Vajna pénze, ő egy fillért nem tesz bele. Egy kórházi orvosnak sem kell felesküdnie a kormányra, ő arra esküszik fel, hogy gyógyít. Én arra, hogy filmet készítek.”
Elképesztően sokszínűnek tartja a mai filmtermést:
„Nemhogy cenzúra, de még esztétikai nyomás sincs. Ráadásul lehet tudni, hogy ezeknek a filmeknek Andy Vajna ízléséhez semmi köze. Neki, mint tudjuk, egészen más az ízlése.”
Enyedi Ildikó úgy látja, az egész némileg hasonlít a hatvanas évek nagy filmes aranykorához.
Annyi különbség van, hogy a kultúra a hatvanas években nagyon fontos volt, stratégiai terület volt, most meg ki nem szarja le kategóriába esik.
