Kutyák és robotkutyák

Egyre több és több cikk jelenik meg manapság a robotkutyák ipari mértékű, robbanás szerű fejlődéséről, ebben persze komoly szerepet játszik a mesterséges intelligencia térhódítása is. Kolléganőnk ez ügyben igyekezett megnyugtatni Pamacs nevű kutyáját.

Pamacs rám nézett, kicsit szokatlanul bánatos képpel

– Mi a baj? – kérdem. 

–Most el fogsz cserélni? – a szeme választ várva csillog, ahogy rám néz.

– Elcserélni? – hüledezem – az a nagy fehér kuvasz tényleg gyönyörű volt – de Te vagy az én, bolondos kutyám!

– De én arra a szófogadóra gondolok, aki lépésben ment a gazdája mellett, megállt, leült, sőt még táncolt is, ha kellett és azonnal ment az autójukhoz – üzeni a szemével.

„Az a robotkutya sose lesz a barátom, a társam”

Leültem a parkban a padra. Pamacs, ahogy a padra néztem, már fel is ugrott mellém, és kicsit nekem dőlt. Éreztem izgatott lihegését. Hogyan magyarázzam el neked, hogy az a robotkutya, aki szófogadó, sose lesz a barátom, a társam.  Talán éppen azért, mert mindig szót fogad, azaz nincs saját lénye. Nem ágyaz meg magának az íróasztalom alatt a kedvenc díszpárnámmal, csak ha erre megtanítom, nem viszi el a cipőt az előszobából, amikor a barátaim éppen elmennének, és nem teszi a fejét az ölembe vacsora alatt, tele bizalommal, hogy csak jut neki 2-3 almafalat.

Ülök és tűnődöm… mindig szót fogad…. ez persze jó, de egyben azt is jelenti, hogy azt teszi, amit én szeretnék, amire én megtanítom – no persze a gyártók és fejlesztők adta lehetőségeken belül.

Most jöttünk meg a hajnali sétából

A nagy melegben Pamacs nem hajlandó sétálni. Lefekszik a földre, s be kell vallanom, ő az erősebb. A robotkutya egy gombnyomásomra indulna hidegben és nagy melegben, ha dolog van és segíteni kell a nedves barlangban, a nagy hőségben a sivatagban, vagy éppen a magas, esetleg síkos, nagyon hideg hegyen. Jó tudni, hogy lassanként, árvíznél és földrengésnél a mentésnél, ha kell az ember és kutya életét  kímélő segítség, a robotkutya tudja majd helyettesíteni  őket. De ne feledjük,  ahogy elsőként Thuküdidész görög történetíró  időszámításunk előtt 373-ban jegyezte fel:

„ a Heliké városát megrázó, hatalmas földrengés előtti napokban a kutyák, a macskák, a kígyók és a menyétek csapatostul hagyták el a várost. Azaz ők tudták, menekülni kell!”

Hasonló jelenséget figyeltek meg – s le is írtak –  1805-ben Nápolyban, amikor birkák, kutyák és ludak kórusban kiabáltak, jelezve, készül valami. Megírták, hogy  1906-ban a San Franciscó-i földrengés előtt  lovak és más állatok jeleztek.  De ismert a szólás is: vihar előtti csend. Azaz a madarak, kutyák és más állatok tudják, valami készül, s feszülten figyelnek, hogy idejében biztonságos helyre húzódhassanak.

Azon tűnődöm, milyen érdekes a világ

Mi emberek, bizony, e természeti jelenségeket nem érzékeljük. Azon tűnődöm, milyen érdekes a világ: az egyik oldalon a mérnökök, matematikusok egyre többet tudó, szófogadó robot robotkutyákat és más állatokat készítenek, a másik oldalon a tudósok szeretnének egyre többet tudni, egyre jobban megérteni a több százezer éve – vagy még régebben – velünk, emberekkel  élő állatokról. Évezredeken keresztül kicsit lebecsültük őket, és az embert egyértelműen minden tekintetben felsőbbrendűnek ítéltük.  (Itt most elnézést kérek az indiánoktól, s más őslakosoktól, és még akit illet, akik pl. az állatok viselkedését figyelve indultak el vadászni, vagy éppen nem.)

Arccal a gekkók felé!

Az elmúlt évtizedekben kicsit alábbhagyott a tanult emberek gőgje, és például a gekkókat figyelve, akik fürgén szaladnak a függőleges tükörsima falon, először valami különleges tapadó anyagra gondoltak – de jól lehetne ezt hasznosítani – merült fel  a megfigyelőkben, joggal.  De aztán kiderült, hogy a talpuk geometriai felépítése áll ritka ügyességük mögött. Ennek megfejtéséhez, igaz, szükség volt az elektronmikroszkóp feltalálására, hogy elég nagy felbontásban láthassuk a gekkó talpán a finom sörtéket, és azok végén a még apróbbakat, azok úgy 250 nanométer átmérőjűek,  azaz az emberi hajszál átmérőjének 250-ed részei. De segítette a nanotechnológia és a robotkutyák fejlődését egyes lepkefajták szárnyának tanulmányozása is, amelyek pompás nanoszerkezetűek… a-megfigyelésük szintén elektronmikroszkóppal lehetséges.

Dr. Kuty

Néhány éve a kutyák  munkalehetőségei bővültek, az őrző-védő, vakvezető, drogkereső – és folytathatnám a sort – mellett az orvosok a Covid19, valamint a rák felismerésében is segítő társakra találtak. A kutyák az orrukban található, elképesztően hatékony szaglássegítő 300 millió receptorsejt és a szájpadlásuk felett elhelyezkedő Jacobson-szerv segítségével képesek kiszagolni a betegséget. Szó szerint, ugyanis a rákos sejtek által kibocsátott illékony vegyületeket érzékelik, és egyes kutyák jelzik is. Kiképzésük elég drága, így felmerült, mégis olcsóbb lenne a robot az orvosi rendelőkben. De van egy kis gond: az izraeli tudósok által fejlesztett egyik legügyesebb szaglász robot is csak nyolc különböző szagot, többek között a muskátliét, a citromét és a marcipánét, továbbá két szagkeveréket képes egyelőre felismerni.

Így  a robotkutyák nem tudják kiváltani  a repülőtéren vagy máshol drogot kereső-találó kutyákat se.  De nem váltják ki a vércukor emelkedést jelző kutyákat se, amelyek közül az első 2019-óta segíti itthon egy gyerek életét. De már többen vannak.

Pamacs halkan mond valamit…

Pamacs az íróasztalom alatt fekszik több mint egy órája, lassan felemelkedik, kijön, halkan mond valamit, a fejét az ölebe teszi, aztán rám néz, int a fejével, és elindul a konyha felé. Igaza van, vacsora ideje van. Amikor enni adok, rám mosolyog, kicsit odatolja a fejét a kezemhez, csak utána eszik. Pamacs egy átlagos kutya – persze nekem nem –, nem járt semmilyen különös iskolába, de sose feledem, amikor egy autista kisfiút tanítottam matematikára, és Pamacs velem volt. A kisfiú, ha elfáradt, lemászott az asztal alá, átölelte Pamacsot, s 5-10 perces összebújás alatt feltöltődött. Folytathatjuk, mondta, amikor felbukkant.

Kapcsolódó

Esti séta….kutyával – Hova? Tovább! | Városi Kurír