Legyen áldott minden ember, aki egyetlen életet megment

Munkatársunk, akinek ezúton is örömmel gratulálunk, a friss Wallenberg-díjas Kaczvinszky Barbara, az alábbi beszédet mondta a díjátadás után Wallenberg emléktáblájánál, az Újlipótvárosban.

Az én személyes történetem Raul Wallenberggel

Ma arra az Emberre emlékezünk, akit önmagunkban kellene felfedeznünk minden nap, amikor embertelenséggel, kirekesztéssel, gyűlölettel szembesülünk. Raul Wallenberg nem csupán a múlt embermentő hőse, hanem örök példakép az emberiség számára, hogy szégyenteljes korokban akár egyetlen ember is milyen hihetetlen sokat tehet embertársaiért és az életért.

Engedjék meg nekem, hogy megosszam Önökkel az én személyes történetem Raul Wallenberg kapcsán. 4 évesen tanultam meg írni és olvasni egy holokauszt túlélő nénitől. Ő volt az én pótanyukám. Sem rokoni, sem vallási szálak nem fűztek hozzá, csak egy kimondhatatlanul erős szeretetkötelék. Csupa felnőtt könyvet olvastunk, mert nem voltak mesekönyvei. De nem csak mesekönyvei nem voltak, hanem senkije sem volt neki, csak én, a kisgyerek. Nekem mesélt. Az egyszer volt családjáról, zsidóságról, bujkálásról, életről, halálról, és egy emberről, aki megmentette az életét.  Kisiskolásként hát azt játszottam, hogy családokat mentek, és különböző rejtekhelyeket találtam ki, ahol elbújtathatom Irénke néni szüleit, testvéreit, barátait, és mindenki megmenekül. Vissza akartam fordítani az időt.

Tíz éves voltam, amikor Irénke néni meghalt

Azt hiszem, onnantól akartam tudni, kinek köszönhettem, hogy ő élt, és az életem része volt.

Legyen áldott minden ember, aki egyetlen életet megment. Wallenberg tízezreket mentett. Dacolt az állandó veszéllyel, a félelemmel, a közönnyel, a gyűlölettel. Nem talált kifogásokat, tetteivel önmagát adta sokakért. Kicsikért, nagyokért, ismerősökért, ismeretlenekért. Mindazokért, akiket egy őrült kor őrült eszméi megbélyegeztek és halálra ítéltek.

Kimondhatjuk, Wallenberg azon kevesek egyike, aki a történelem egyik legsötétebb korszakában győzelmet tudott aratni az embertelenség felett.

Nekünk, akik ebben a korban élünk, tanulnunk kell a példájából, hisz megtapasztaljuk, hogy az antiszemitizmus, a rasszizmus, az idegengyűlölet napról-napra terjed, mint valamiféle láthatatlan pestis. Miközben csak ember és ember van, ám mégis ki-ki le akarja győzni a másikát.

(Video: Kökényesi Gábor)

Magyarországon ma az irgalomból, a könyörületből, az empátiából, a párbeszédből és a szolidaritásból is egyre inkább hiány mutatkozik. Nem állnak ki a tömegek a szegényekért, a fogyatékkal élőkért, a hajléktalanokért.

Fel kell fedeznünk végre önmagunkban Wallenberget

Ma következmények nélkül lehet zsidózni, cigányozni, szegregálni

Ma a mi gyönyörű hazánkban oly sokan úgy akarnak magyarabbak lenni a magyaroknál, hogy bőrszín, származás, vallás, nemi identitás alapján saját honfitársainkat kirekesztik.

Ma büntetlenül lehet emberi méltóságukban megalázni nőket, időseket, melegeket.

Ma szabadon lehet történelmet hamisítani, áldozatokat zárójelbe tenni, tényeket kiradírozni.

Fel kell fedeznünk végre önmagunkban Wallenberget! Azt az embert, aki nem másoktól várja a változást, hanem tesz is érte.

Fel kell fedeznünk önmagunkban újra a lelkiismeretünket. Nem latolgathatjuk, hogy megszólalunk-e, ha bárkinek a jogai sérülnek. Nem bújhatunk el a közöny álarca mögé, hogy nem a mi dolgunk!

Ma a lelkeket kell megmenteni a gyűlölettől.

Átadták az idei Raoul Wallenberg díjakat