Banánköztársaság
Lehet tiltakozni a terézvárosi lakókra kivetendő évi 36 ezer forint parkolási díj miatt, de a közterületen autót tartani nem alkotmányos alapjog
Nálunk szerencsésebb európai városokban sok pénzt költöttek P+R-parkolók kialakítására, a közösségi közlekedés fejlesztésére. És akkor megéri, hogy az emberek az autó helyett buszra, villamosra, metróra váltsanak. De ez ma mintha nálunk nem érdekelne senkit. Mellesleg Terézvárosban mindössze 6378 parkolóhelyet tartanak nyilván, miközben a kerületi lakosok eddig 8466 ingyenes engedélyt kaptak. Ha többet kell fizetniük, attól több hely lesz?
Lehetne, de ki fizetné meg például a mélygarázsok építésének költségeit?
Soproni Tamás, Terézváros momentumos polgármestere a Facebookon jelentette be, hogy 2025-től a kerületben a helyi lakosok számára 36 ezer forint éves parkolási díjat vezetnek be, ami a két tonnát meghaladó járművek esetében 72 ezer forintra emelkedik. Az alig 2,4 négyzetkilométernyi – tehát nagyjából másfélszer másfél kilométeren fekvő területen – 35 ezer állandó lakos él. A helybeliek pedig eddig 8500 autóra igényeltek és kaptak ingyen parkolási engedélyt. Ha családonként átlagosan csak három fővel számolunk, alig akad olyan háztartás, amelynek birtokában ne lenne legalább egy gépkocsi.
Az intézkedés első pillantásra roppant igazságtalannak tűnik, mert a kerületben bárki másnak egy óra parkolásért 600 forintot kell fizetnie. Ehhez képest viszont a helyben lakóknak az évi 36 ezer forintos átalány szinte elenyésző, hiszen ha a díjfizetési kötelezettség időtartama alatt egyetlen járművel egész nap folyamatosan az utcán állnának, és azért a teljes díjat kellene kifizetni, az közelítene az évi 2 millióhoz. Mi akkor a baj?
A megemelt tarifa így teljesen méltányosnak tűnik
Csakhogy a kerületben mindössze 6378 parkolóhelyet tartanak nyilván, miközben a lakosok eddig 8466 gyakorlatilag ingyenes parkolási engedélyt kaptak. Tehát a kedvezményezettek negyede nem férne el a rendelkezésre álló helyeken, ha egyszerre akarna parkolni. Nap közben ez valószínűtlen, ám például egy téli éjszakán – amikor az emberek többsége otthon tartózkodik, és minimális a kerületbe gépkocsival látogatók száma – sem jobb a helyzet. Vagyis bizonyosan nem jut mindenkinek hely.
Ha viszont évente 36 – esetleg 72 – ezer forintot szedne be az önkormányzat évente az autósoktól, azért valamilyen ellenszolgáltatást kellene kínálni.
De nem tud, mert bármennyit is kérhetnek a járműtulajdonosoktól, senkinek nem képesek garantálni, hogy a 6378 helyen el fog férni 8466 autó. A díjmentes parkolás lehetősége helyett bevezetett – amúgy egy jármű fenntartási költségeihez képest nem túl jelentős – fizetési kötelezettség így nem jelent biztosítékot semmire. Illetve egyetlen lehetőség adódik: amikor valaki talált a lakásához közelben helyet, ne mozduljon el, mert alig van esély arra, hogy még egyszer meg tud majd állni valahol akár néhány száz méteren belül. Ha meg valamelyik szomszédos kerületben állna meg, oda nem érvényes a terézvárosi matrica.
Kétségkívül igaza van
a momentumos polgármesternek abban, hogy
erre az áldatlan állapotra valamilyen megoldást kell találni.
Idézhetnénk ezzel kapcsolatban az alaptörvényt, amely szerint mindenkinek joga van a tulajdonhoz, ami azonban társadalmi felelősséggel jár. Tehát lehet autónk, ám annak birtoklása valamilyen felelősséget ró ránk. Ennek bőven eleget is teszünk például azzal, hogy amikor egy liter benzint tankolunk, az árának több mint fele a költségvetésben landol. Az viszont bizonyosan nem alkotmányos jogunk, hogy a kocsinkat közterületen a lakásunk előtt tároljuk.
Kötelezettségünk tehát bőven van, de mi kapunk cserében? Szinte semmit. Ráadásul a hazai úthálózat minősége borzalmas, viszont az emiatt elszenvedett károk javítása után is 27 százalékos áfával gazdagítjuk az államot.
Mi lehet a kiút?
Erre Soproni Tamás sem szolgálhat használható ötlettel. A csillagos égig emelheti a parkolási díjakat, de ettől nem lesz több hely az autóknak a VI. kerületben. A lakosoknak azzal sem sokat segítenek, hogy kijelöltek este hattól másnap reggel hétig kizárólag a terézvárosiak számára igénybe vehető parkolókat, ami az összes hely nem egészen harmada. Hiába született a közelmúltban új építésügyi kormányrendelet, amely szerint minden újépítésű lakóingatlanhoz egy személygépkocsi elhelyezését biztosítani kell, az a jelenlegi gondokon szintén nem segít.
Akkor mit lehet ezzel kezdeni?
Ügyvédként legfeljebb az jut eszembe, hogy lehet tiltakozni a terézvárosi képviselő-testület döntése ellen a fővárosi kormányhivatalnál. És akkor mi van? Megtámadják a helyi rendeletet? Attól nem lesz több parkoló. Nálunk szerencsésebb európai városokban sok pénzt költöttek mélygarázsok építésére, P+R-parkolók kialakítására, a közösségi közlekedés fejlesztésére. És akkor megéri, hogy az emberek az autó helyett buszra, villamosra, metróra váltsanak. Ez azonban messze meghaladja a terézvárosi polgármester kompetenciáit – és még inkább az anyagi lehetőségeit. Már csak azért is, mert súlyos parkolási nehézségekkel nemcsak Budapest több belső kerülete, hanem vidéki nagyvárosok sora is küzd. Mélygarázsok tömegéről pedig ne is álmodjunk.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Szerző
