Banánköztársaság
Magyar György: vívhatunk „Brüsszel” – vagy az egész bolygó – ellen függetlenségi háborút, de kinek fáj jobban Orbán vitézkedése?
Hol a helyünk a globalizált világban? Vívhatunk „Brüsszel” – vagy az egész bolygó – ellen függetlenségi háborút, csakhogy az EU-s tagállamok összesített GDP-jének mindössze alig több mint egy százalékát produkáljuk. Vajon kinek fáj jobban Orbán Viktor vitézkedése?
Magyarország a világ nyolcmilliárdos népességének alig több mint egy ezrelékét teszi ki,
de ez az arány az uniós tagállamokkal számolva is a közösség 450 milliós lakosságának csak valamivel haladja meg a két százalékát. Ugyanakkor az EU-s tagállamok összesített GDP-jének mindössze alig több mint egy százalékát produkáljuk, ami szinte a statisztikai hibahatár. E mutatót tekintve – és azt egy főre vetítve – a világ több mint 190 országa között már az előkelőnek tekinthető 57. helyen tanyázunk, megelőzve többek között Albániát, Grúziát, Mongóliát és Venezuelát. Az unióban más a helyzet: a 27 tagállam közül mindössze ötöt sikerült megelőznünk. Az Eurostat frissítette ugyanakkor az egy főre jutó fogyasztási adatokról készült 2023-as statisztikát, amely szerint az előző évben a magyarok költöttek a legkevesebbet a mindennapi megélhetésre.
Miért hozakodtunk elő ezekkel a számokkal?
Leginkább azért, hogy jelezzük, hol a helyünk a globalizált világban.
Mi nem fogjuk bevenni „Brüsszelt”, nem tudunk véget vetni az orosz-ukrán háborúnak, nem leszünk a sokat emlegetett konnektivitás jegyében kulcstényező a nyugati és keleti kapcsolatok fejlesztésében.
Kész szerencse Orbán Viktor tusványosi beszéde szerint, hogy Közép-Európa nemzetállamokból áll, amik szuverének, van közös értékrendjük, biblikus alapjaik. Közben a nyugat azt gondolja, ezek már nincsenek is, és tagadják, hogy létezik közös kultúra. Ebben a felfogásban nincs közerkölcs,„ha látták a pénteki olimpiai megnyitót, akkor ezt bárki láthatta”.
A miniszterelnök úgy véli, a nyugati „posztnemzeti” gondolkodás Isten, család, haza helyett önmagára fókuszál, „amit kapsz, nem a nagyság lesz, hanem a nagyképűség”, és „megjelent az agresszív törpe, mint új embertípus”. Vajon kire gondolt?
Visszatérve bejegyzésünk apropójára,
a szuverenitás védelmére: van egyáltalán egy, a világgazdasági folyamatoknak – a külföldi tőkének – végtelenül kiszolgáltatott kis ország vezetőjének oka nagyképűsködni? Aki még azt sem tudja elintézni, hogy a kórházi műtőkben használhatók legyenek a klímaberendezések. Az idegen pénzt viszont szeretik, bár ki tudja, mi a magyarázata annak, hogy a magyar kormány ezermilliárd forinttal támogatja akkumulátorgyárak létesítését. Így egyetlen új munkahely több mint hatvanmillióba kerül, ráadásul ezek egy részét vendégmunkásokkal fogják feltölteni. Azután persze a kedvezményezett cégek további adókedvezményben is részesülnek.
Mi nekünk ebben az üzlet?
Nem lenne dolga a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak ezzel is foglalkoznia?
Ha már néhány milliós külföldi támogatásban részesülő civil szervezeteket vegzálnak. Hol jön ez a tavasszal felvett, de mostanáig gondosan titokban tartott egymilliárd eurós kínai hitelhez, amelynek feltételeit nem hozzák nyilvánosságra? Tuzson Bence igazságügyi miniszter azonban úgy látja, fontosabb bővíteni a Szuverenitásvédelmi Hivatal jogköreit, hogy átláthatók legyenek
„azok a médiatermékek, amik valamilyen támogatást kapnak háborús propagandára. Talán ez a legfontosabb szuverenitásvédelmi kérdés”.
Ha finoman akarnánk fogalmazni, Tuzson végtelenül egyszerűen gondolkodik
Elég lenne ugyanis néhány gesztust tenni ahhoz, hogy az Európai Bizottság felszabadítsa a Magyarországnak járó, de eddig visszatartott pénzeket. Ilyen lépés lehetne többek között a véleménynyilvánítás szabadságát súlyosan korlátozó Szuverenitásvédelmi Hivatal felszámolása vagy a magyar menekültügyi szabályoknak a nemzetközi egyezményekhez igazítása. (Emiatt nyolcvanmilliárd forint büntetést kell kifizetni.) Ha Orbán engedne, mindjárt minden ellentételezés nélkül lényegesen több folyna be a költségvetésbe, mint amennyit az egymilliárd eurós kínai hitel jelentett. Minderről akár egy szakállas vicc is eszünkbe juthatna.
Az agresszív kismalac megy az erdőben, találkozik a jó tündérrel, aki udvariasan megszólítja:
– Szia szép kismalac, ma jó napom van, kívánhatsz egyet!
– Dögölj meg!
Szerző
