Banánköztársaság
Magyar György: a Fidesz új ellenség után néz és közben rendületlenül lábbal tiporja a jogot
A gyülekezési törvény – és az „alaptákolmány” – hevenyészett módosítása több kérdést vet fel, mint amennyire valódi választ kínál. Semmit nem old meg, legfeljebb az LMBTQ-közösség tagjai elleni gyűlöletkeltésre alkalmas. Meg arra, hogy az alkotmányos alapjogok közötti ütközés esetén feloldhatatlan ellentmondásba keveredjünk. Arról nem is beszélve, hogy a gyülekezési jog önkényes korlátozása nemzetközi fórumok tiltakozását váltja ki.
„A gyermekeknek joguk van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz, ami – az élethez való jog kivételével – minden más alapvető jogot megelőz”
– ezt tartalmazza a „gránitszilárdságú” alaptörvény tizenötödik módosítására irányuló javaslat. Ám akkor mi történik, ha valaki pénzszűkében van, beviszi a gyerekét egy boltba, akit ott a polcok között sétálgatva megetet, majd fizetés nélkül távozik? Vajon ebben az esetben mit kezdjünk azzal a fordulattal, hogy a gyermekek joga „minden más alapvető jogot megelőz”?
Az „alaptákolmány” újabb módosításáról
még nem tárgyaltak ugyan, ám erre hivatkozással életbe is lépett a gyülekezési törvénynek az a passzusa, amely szerint
„tilos azt a gyűlést megtartani, amely a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 6/A. §-ában meghatározott tilalmat sérti, vagy a Gyvt. 6/A. § szerinti tilalmazott tartalom lényegi elemét jeleníti meg”.
A jogszabályváltozást a parlamentben viharos körülmények között egy napon belül sikerült a fideszes kétharmadnak elfogadnia. A köztársasági elnök pedig a korábbi elődjétől örökölt „nemzeti golyóstollal” ezt még a szavazás után – kedd este – sietve alá is írta.
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Nézzük azonban, miről szól a gyermekvédelmi törvény hivatkozott rendelkezése
„E törvényben foglalt célok és gyermeki jogok biztosítása érdekében tilos tizennyolc éven aluliak számára pornográf, valamint olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely a szexualitást öncélúan ábrázolja, illetve a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg”.
Így érthető az államfő gyors reakciója, hiszen Orbán Viktor korábban megüzente, hogy az idén már nem lesz Pride-felvonulás. Csakhogy ezzel kapcsolatban ismét felvetődnek fontos kérdések.
- Például pornográf tartalom a Pride? Öncélú a más nemi identitású emberek felvonulása?
- Az ilyen rendezvény népszerűsíti a homoszexualitást?
- Vagy a felvonulás inkább arról szól, hogy fogadjuk el az LMBTQ-közösség tagjait olyannak, amilyenek, és ne tegyük ki őket hátrányos megkülönböztetésnek?
Idézhetnénk megint az alaptörvényt.
„Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.”
Ebből következően a véleménynyilvánítási/gyülekezési jog a nemi identitás alapján nem korlátozható
Akkor sem, ha
„Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést”.
Hogy a képet tovább árnyaljuk: az alaptörvény szerint a
„szülőknek joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést”.
- Vajon ezt a jogot is felülírja az elfogadásra váró alaptörvény-módosítás?
- Megfosztanák attól a lehetőségtől a szülőket, hogy ne a keresztény kultúrán alapuló nevelésben részesítsék a gyermekeiket?
- Az ateista család nem család?
A gyülekezési törvény – és az „alaptákolmány” – hevenyészett módosítása több kérdést vet fel, mint amennyire valódi választ kínál. Egészen pontosan semmit nem old meg, legfeljebb gyűlöletkeltésre alkalmas. Az alkotmányos alapjogok közötti kollízió esetén pedig feloldhatatlan ellentmondásba keveredhetünk, ami nem lehet a jogalkotó célja. Egyébként az elfogulatlannak aligha tekinthető Alkotmánybíróságnak lenne az a feladata, hogy az ilyen jogok ütközése esetén konkrét ügyekben megoldást találjon, de mit remélhetünk tőlük? Az viszont szinte bizonyos, hogy az Európai Bizottság – amely a gyermekvédelminek csúfolt törvényt is megtámadta – újabb kötelezettségszegési eljárást indít, és ez a szabályozás az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt is elvérzik.
Szerző
