Kerítésen innen
Magyar Péter úgy kell a kormány prop.-nak, mint egy falat kenyér – Na jó, most Ukrajna is bejött a képbe, de megvan az összefüggés
Hogy ne csak úgy általánosságban írjunk -szerintünk- tényekről, vegyük például a kormánytól nem túl messze álló Magyar Nemzet című orgánumot, ami pénteken 10 cikkben foglalkozott címében is feltüntetve Magyar Péter „viselt dolgaival”. Ehhez persze olyan összeesküvés-elméleteket kellett gyártani tények, komolyan vehető adatok mellőzésével, amiket az általuk kezelhetőnek tűnő terjedelemeben elő lehet vezetni és nem vetnek fel a hírfogyasztóban további kérdéseket, csak messzemenő egyetértéssel teli gyűlöletet a célszemély iránt.
…és ezért fizetjük őket…
A pénteki termésből:
Volt itt minden: összejátszás, lelepleződés, lebukás és megint lebukott, alávalózás, vagyis mindenki igényei szerint „ki lett szolgálva!”
„Nemzetes” sárgaköves út Panyi Szabolcstól Magyar Péterig
Panyi Szabolcs, a VSquare és a Direkt36 újságírója közösségi oldalán „fogta fel humorosan” a róla is szóló „rögös út” levezetését:
„Számos újságírót, jogászt és más befolyásos szereplőt tudnak megmozgatni. Itt van például az a Panyi Szabolcs, akit egyes fórumokon összefüggésbe hoznak a külföldi titkosszolgálatokkal. Ő is ott van Péterfy Sarolt ismerősei között. Tarr Zoltán feleségén, Jékely Bertán keresztül egy ilyen liberális-református családba házasodott be. Arról nem is beszélve, hogy az elsők között álltak ki Magyar Péter mellett.”
„Ezen a fenti leleplezésen akkorát nevettem, hogy muszáj megosztanom mással is. Egyrészt baromi vicces, hogy már oda jutottunk, hogy velem akarnak másokat lejáratni. De ami ennél sokkal szórakoztatóbb, hogy ez a mai propagandaanyag, ha jól értem, valamiféle református-értelmiségi összeesküvést vél felfedezni Magyar Péter felbukkanása mögött. Ezen a ponton elkezdi taglalni, hogy Tarr Zoltán tiszás EP-képviselő felesége unokatestvére a Péterfy-családnak, Péterfy Bori zenésznek, Péterfy Sarolt irodalomtörténész és Péterfy Gergely írónak, kiemelve, hogy utóbbi „számtalan alkalommal bírálta a rendszert”. (Azt most hagyjuk, hogy miféle önleleplezés ez a megfogalmazás.)
Ezen a ponton dobják be az én nevemet is, azt sejtetve, hogy Péterfyék rajtam keresztül külföldi titkosszolgálatokkal állnak kapcsolatban. Vagy valami ilyesmi…”
-írta Panyi.
Amit a „nemzetes” cikkolvasók soha nem tudnak meg, pedig épülésükre válna….
„Sajnos Sarolt Péterfyel nagyon rég nem találkoztam (de remélhetőleg most majd fogunk). Gyanús ismeretségünk természetének leleplezésére viszont posztolok egy fotót, amit én készítettem még 2012. december közepén az ELTE BTK Múzeum körúti kampuszának A épületében – sajnos olyan rég volt, hogy nem emlékszem, a 3. vagy a 4. emeleten. Mindenesetre a Nyugat és Kora Doktori Program előkarácsonyi kis összejövetele volt ez, mivel – dobpergés – Sarolt és én is PhD-hallgatók voltunk ebben az időszakban. Ahogy a kormánypropaganda szintén leleplezte,
a Péterfy-családnak elég sok köze van a magyar irodalomhoz (a Magyar Nemzet cikkében ez így szerepel: „Küldetéstudatosak, elitisták, mélyen lenézőek, mivel dédnagyapjuk, Áprily Lajos magyar költőnagyság volt.”), Sarolt pedig egészem odáig merészkedett, hogy Áprily mellett ráadásul nagyapja, Jékely Zoltán örökségét is kutatta. (Aki szeretne kicsit művelődni, annak egyébként javaslom bekövetni a Sarolt által szerkesztett Jékely Zoltán FB-oldalt.)
És mielőtt a kormánypropaganda ezt is leleplezné, inkább saját magam vallom be:
Sarolt férjéhez jártam szövegtan és stilisztika szemináriumokra, és ő volt az, aki a kognitív nyelvészet felforgató gondolataival megismertetett.
Végül sem nyelvész, sem irodalmár nem lett belőlem, és a doktorimat sem fejeztem be. Viszont rendkívül büszke vagyok a mai napig arra, hogy megannyi fantasztikus órán vehettem részt olyan, nálam jóval felkészültebb és tehetségesebb hallgatókkal, mint Sarolt. Az ezt a posztot olvasó propagandisták kedvéért:
a Nyugat és Kora Doktori Programban a Nyugat nem az imperialista, háborúpárti Egyesült Államokat vagy a NATO-t jelenti, és nem is geopolitikai propagandaképzésen vettünk részt. A Nyugat egy folyóirat volt a 20. század első felében (kicsit olyan, mint később a Kerényi Imre-féle Magyar Krónika, de azért mégsem), vagy ahogy az Orbán-kormány által kétszeresen kitüntetett Takaró Mihály fogalmazott: „kis példányszámú zsidó lapocska”, illetve „zsidó szennylap”.
<< Olvassa cikkeinket a Facebookon, az Instagramon, a Linkedinen, és a Google hírei között is! >>>
Szerző
