Magyarország Mutyi-land

Rengeteg a magyar találmány, de, hogy ezek közül hány hozott sikert Magyarországnak arra már nem lehetünk büszkék. Az utóbbi évtizedben egy újabb találmány született itthon, a mutyi – ipar, no ez most meghozta  világhírt, ámbár nem biztos, hogy pont ilyenre vágytunk.

Sámántánc  a felzárkóztatási alapok körül

Ez egy olyan találmány, amelyet nem regisztrálnak a Találmányi Hivatalban. Feltalálni is nehezebb volt mint a meleg vizet de sikerült! Nagyon jól alkalmazható akkor, ha adomány, jutalom vagy vissza nem térítendő támogatási pénz van a láthatáron. Ennek a pénznek egy különleges formája a felzárkózási alap. Azonban ezt a találmányt egy bizonyos szint alatt nem mindenki alkalmazhatja! Kicsiben, sutyiban, hogy úgy mondjam „feketén” azért lehet.

Most, hogy nyilvánosságra hozták az Eliosz-Hódmezővásárhely város szerződését, sokan vizsgálgatják. Van is mit. Valakik kiderítették, hogy még a vállalkozás tárgya is tisztátalan, mert nincs rögzítve a termék mennyisége sem. Régebben az olyan szerződést, amelynek nem volt egyértelmű a tárgya semmisnek tekintették. De ez talán a jogászokra tartozik. Mindenesetre megköttetett egy szerződés a közvilágítás korszerűsítésére, a szerződést tehát aláírták.

Sajnos a lényeg a megelőző szóbeli megállapodásban van. Azt meg pláne nem  rögzítették, mert minek is. De ott döntötték el, hogy mennyibe kerül valójában a beruházás, és mennyivel lehet megfejelni, hogy jusson a kaszálóra is. A beruházónak vagy megrendelőnek ugyanis semmibe, vagy szinte semmibe se került az akció, hiszen uniós pénzről volt szó. Ehhez már csak egy-két kamu „versenyzőt” kellett keresni, hogy mindenki láthassa tuti a  verseny. És ezzel kész, lehetett „pályázni”.

Beindulhatott a magyar mutyi

A találmánynak ez lényege:  mutyihoz kell t az a bizonyos „jött” pénz, és kell a két fél! .A találmány közkinccsé vált szűkebb körben. Két évig kellett csiszolgatni, majd a gondolat formát öltött, de addig is a az ötlet egyre szélesebb körben terjedt, attól függően, hogy a rokoni és a baráti szálak meddig terjedtek.

De brüsszeli pénzből nem csak világítani lehetett, hanem vasutat építeni is, kicsit is nagyot is, út is épülhetett fő és mellék út formájában. A lojális városok központját fel lehetett és fel is kellett újítani. Mert szemmel láthatóan úgy fejlődik a (független) nemzetállam az Unióban, ha városainak központjai fel „térköveződnek”. És egy városközpont felújításához rengeteg munka és nagyon sok szerződés kell., ahhoz pedig a két fél, úgymint megrendelő (beruházó), és a kivitelező vállalkozó. Elszántságból nem volt hiány, Brüsszelre tekintve pedig a fedezet is a meg volt

Ez a módszer ismétlődik meg a későbbi összes uniós támogatású beruházásnál. A kör szélesedett és a brüsszeli pénzeket így lenyúlva kialakult egy új társadalmi réteg: a HOMO BRÜSSZELICUS.

 Na és ki a feltaláló?

Talán Lázár János? Lehet, de az is lehet, hogy ő is csak lopta az ötletet. De úttörő munkájának köszönhetően így lett a mutyiból: Mutyi. Nagybetűvel. (És hát úttörőnek lenni is dicsőség.)

Mindehhez persze Brüsszel nem csak a pénzét adta, hanem a felületességével maga is hozzájárult.
Az okozott kár megítéléséhez arra lenne szükség, hogy bekérjenek egy ugyan  ilyen vagy pont erre a beruházásra való külföldi ajánlatot és azt kellene zsinórmértékül használni, összehasonlítani az Eliosz ajánlatával . Erre valók az igazságügyi szakértők, de ilyenek valójában nincsenek a mi országunkban. Ezt persze az OLAF is megtehette volna, vagy meg kellett volna tennie! És akkor tisztán kilátszana a lóláb!

Nyilván egy ekkora munkát – mármint a felesleges ajánlat készítését -, külön meg kellene fizetni. De valakinek pl az OLAF-nak vagy a DK-nak vagy éppen Simicskának meg kellene spendírozni. Vajon mért nem tették meg eddig?

És mi lett volna a helyes módszer a Mutyi helyett?

Először is Brüsszelnek már jócskán vannak tapasztalatai afrikai államok megsegítése kapcsán. Arrafelé az éhinséggel küzdenek  nagyon régóta, ezért anyagi támogatást nyújtottak gazdagabb (és emberséges) országok, szervezetek. Az anyagiakat azonban az adott ország vezetői rendre leapacsolták, részben fegyverre költötték. Brüsszel nem tanult ezekből? Nem. Mert csak az okos tanul a más kárán. Vagy talán azt gondolták az EU-ban, hogy azért Magyarország csak nem Középafrika! De az. Megtévedtek! Ők is, mi is isszuk ennek a levét.

(Vendégszerző. latyapatya)