Banánköztársaság
Megzsarolt a mobilszolgáltatóm, és ez nem vicc
A napokban felhívott a mobilszolgáltatóm, hogy lejár a szerződésem és van egy új „még jobb” ajánlatuk.
A napokban felhívott a mobilszolgáltatóm, hogy lejár a szerződésem és van egy új „még jobb” ajánlatuk. Mondtam hajrá, de ami azután következett…
Ki vagyok én?
Hosszú életem során sokat gondolkodtam azon, hogy Hobóval szólva ki vagyok én, így joggal hittem eddig a telefonig, hogy aránylag tömör, sőt pontos válaszom van ha ezt kérdezik. Tévedtem, ugyanis én nem vagyok más, mármint a mobilszolgáltatóm szemében, mint születési időm, helyem és anyám neve, na jó ez már csak kekeckedés, de ha végig olvassa a továbbiakat megérti, hogy most már nagyon „ki vagyok hegyezve” rájuk.
Mintegy 8-10 perces „ezt még köteles vagyok elmondani” kezdetű mondatözön után, ami kellőképen elzsibbasztotta az agyamat, érkezett az új ajánlat, ami néhány apró változtatás után valóban valami kedvezőbb számra végződött, mint az eddigi.
Megszakítva történetet fontosnak érzem kihangsúlyozni, hogy nem az ügyintéző hölggyel van problémám, ő kedves és felkészült volt, ám falat húzott közénk mindaz a szerintem felesleges kötöttség, amit a munkáltatója tolt rá.
Vissza a témához
A nem rövid egyeztetés -mert tele volt felesleges körökkel- után, amikor már olyan ideges voltam, hogy legszívesebben letéptem volna magamról a bőrömet, végre elértük a végpontot, amikor a „rendszer” -értsd számítógép- végsőformába önti a nekem szóló ajánlatot, de hirtelen riadtan szólt a hölgy, bocsánat, valami baj lehet, mert a gép nem engedélyezi a szerződés módosítást, meg is van, hogy miért:
„Önnek régi típusú média-boxa van!”
„Igen, mert amikor ki akartam cseréltetni kiderült, hogy az új mást tud és nem azt, ami nekem fontos, például nem tárolja a felvett filmeket” – feleltem gyanútlanul.
„Pedig ha most nem tetszik kicserélni, a rendszer nem engedi megkötni ezt a kedvező szerződést”
-dadogta szinte bocsánatkérőn a telefonom.
Ilyenek lettünk?
Nem tagadom, ekkor elszakadt nálam a cérna, hiszen ennyire pofátlan és leplezetlen zsarolásra csak egy válasz lenne egy normális társadalomban:
kikérni magunknak és letenni a telefont,
de a mára már megnyomorított lelkünk nem így jár el, – tisztelet a kivételnek- hanem mint én is tettem, belevág egy teljesen felesleges szájkaratéba a hölggyel a vonal túl oldalán, aki ugye nem tehet semmiről.
Kifakadásom után tehát jó magyar szokás szerint én is „lefeküdtem” az erőszaknak.
Azóta megköttetett a szerződés, elvitték a régi média-boxot benne sok kedves filmmel és megérkezett az új, sok olyan előnnyel, amire semmi szükségem és még több hátránnyal, ami viszont tovább bosszant.
Szerző
