Mekkora a baj? Harcok a NAT körül

A mostani, 2020-as alaptanterv is előíró jellegű,

mindenki számára ugyanazt az „egyenanyagot” tartalmazza, valójában megfojtja a pedagógiai differenciálást. Láttuk ezt már a 2012-es NAT bevezetése után is, hiszen az is hasonlóan mereven előíró, a tanulnivalót és a követelményeket mindent lefedően és egységesen megszabó dokumentum volt. Ráadásul a 2012-es NAT, valamint a szinte a függelékeként megjelenő kerettantervek olyan mennyiségű tananyag megtanítására kötelezték a pedagógusokat, amely talán minden iskolában rendkívül megterhelőnek bizonyult. Bár a kerettantervek most még nem jelentek meg, de már a NAT szövegezéséből is jól látható, hogy a tananyag ismét a legtöbb iskolában és a legtöbb diák számára taníthatatlan mennyiségű lesz.

A két szemléletmód alapvetően különbözik egymástól abból a szempontból,

hogy szükségesnek tartják-e a kerettanterveket. A kerettantervek – ha vannak, és kötelező az iskolák számára az azokban szereplő tartalmak érvényesítése – a NAT „folytatásai”, valójában még részletesebben írják le a tanulnivalót és a követelményeket. Az 1995-ös, a 2003-as és a 2007-es tantervekhez nem készültek kötelező kerettantervek (az 1995-öshöz csak 2001-ben, már a másik szemléletmód érvényesülésének idején), míg a 2012. és 2020. évi NAT-okhoz készültek, illetve készülnek. Még pontosabban: a tananyagot és követelményeket a központi tantervekben megjelentetni nem kívánó szakemberek nyilván elutasítják a tananyagnak és a követelményeknek kerettantervekben történő további részletezését és előírását, ám azt is látják, hogy számos iskola egy nem előíró NAT-hoz kapcsolódóan nem képes önálló helyi tantervet készíteni. Az 1993-as közoktatási törvény jelentős újítása volt ugyanis, hogy kétlépcsős szabályozást vezetett be, a magyar pedagógia történetében a központi tanterv mellett először jelent meg a helyi tanterv, vagyis az iskolák saját helyi oktatási terve.

Az iskolák azonban nagyrészt felkészületlenek voltak arra,

hogy magas színvonalon legyenek képesek megoldani a feladatot, ezért 1995 után úgynevezett mintatantervekkel segítette őket az akkori Oktatáskutató Intézet (OKI), illetve nagyon hasonló céllal 2003-at követően párhuzamos és – nagyon fontos! – nem kötelezően választandó kerettantervek születtek. E kerettantervek tehát egészen más funkciót töltöttek be, mint a 2001-ben kiadott központi kerettanterv, majd később a 2012. és a most még nem ismert 2020-as kerettantervek. A kétféle szabályozás között egy nagyon fontos különbség, hogy a merev előíró eljárás mindenki számára kötelező tartalmakat ír elő, a másik eljárásban ilyenek nincsenek, így az önálló innovációra képes iskolák szabadabban tervezhetnek, és az erre nem képes iskolák sem járnak rosszul, mert megkapják a megfelelő segítséget (mintatantervek vagy alternatív, nem kötelező kerettantervek formájában).