Mennyit lophattak a fideszes nagykutyák, ha egy mezei államtitkárnak 1,2 milliárdja van eldugva?

A rendszerben nem várható változás, ha a Fidesz győzne, de a rendszer jobban élhet a már meglévő elnyomó eszközeivel. Egy esetleges ellenzéki siker esetén pedig a leginkább működőképes az lehetne, ha a pártok összeállnának egy új választási törvény létrehozására – mondja Miklósi Zoltán politikai filozófus a 168 óra című hetilapnak adott interjújában.

Aki Orbán-ellenes, az nagyon az

A szakértő arra számít, hogy a listán körülbelül ugyanúgy fog a Fidesz szerepelni, ahogy 2014-ben. A változás az, hogy az Orbán-ellenes szavazók, most sokkal Orbán-ellenesebbek, mint négy évvel ezelőtt voltak:

„A Fidesz-tábor mintha külön világban élne a társadalom többi részétől, de nem lenne szerencsés zárványhoz hasonlítani őket, mert ahhoz túl sok emberről van szó. A változás érzékelhető az átszavazási hajlandóságon is, ami most nagyobb mindkét irányban, bár, sajnos, inkább a baloldali szavazók szavaznának át a Jobbikra. A fordítottját még nemigen tesztelték. De hogy az eredeti kérdéséhez visszatérjek: fontos tisztázni, minek a többségéről és minek a kisebbségéről beszélünk. Lehet beszélni az összes választásra jogosultról, valamint azokról, akik ténylegesen szavaznak.”

Kétharmados Fidesz-győzelem esetén rendszerszintű dolgokat már nem nagyon csinálnak. 2015. február óta nincsen kétharmada a Fidesznek, és ez nem nagyon látszott meg a hatalomgyakorlásában:

„Az olyan egyedi aljasságokhoz, mint a Stop, Soros!, kell ugyan a kétharmad, de az most inkább a szimbolikus hadviselés része. A Fidesz és Orbán Viktor hatalomhoz való viszonyából kiindulva azt gondolom, az sem intené őket konszolidációra, ha elvesztenék a kétharmadot. Ugyanakkor 2014-ben még elgondolhatatlan volt a baloldal és a Jobbik bármilyen együttműködése, mára ez állandó beszédtéma. Még négy év Fidesz-hatalom könnyen megteremtené ennek az érzelmi és politikai alapjait, ezt Orbán is tudja, és ez váratlan dolgokra késztetheti. Az autokratikus hatalomgyakorlás keretei készen állnak, ehhez nincsen szüksége kétharmadra, de ezen belül válthat elnyomóbb tempóra.”

Mi vár rájuk, ha….

A miniszterelnök március 15-i beszédéből kiérezhető, hogy Orbán Viktort meglegyintette a választás bizonytalan kimenetele, és ez a lehetőség fenyegetőzést váltott ki belőle:

„Képzeljük el, hogy mi lesz akkor, ha ténylegesen veszélyben érzi a hatalmát! Az ellenzék pedig magasra tette magának a lécet azzal, hogy azt mondták, nyerhető a választás. Ha nem sikerülne, el kell majd magyarázniuk, hogy ilyen nyolc év után a Fidesz harmadszor is nyer. Persze lehet mondani, hogy ez csak a választási rendszer egyenlőtlenségének következménye, de ez nem magyarázat arra, hogy nem végeztek elég jó munkát. Nem mondták el például, hogy mit és miért csinálnak egy olyan rendszerben, amit egyébként illegitimnek tartanak.”

Nem szabad lebecsülni annak jelentőségét, hogy egy megnyert választás után a mostani ellenzék mégiscsak rengeteg dologhoz férne hozzá kormányon:

„Egy bukott Fideszre nagyon rosszul hatnának az egymás után felszínre kerülő ügyek, és a párt bénultsági állapotba kerülhetne. Hiszen amiket az elmúlt hetekben látunk, nyilvánvalóan csak töredéke annak, ami valójában folyik. Ha Szabó Zsolt államtitkárnak egy offshore bankszámlán 1,2 milliárd forintja van, akkor képzeljük el, hogy az igazi nagyvadaknak mekkora számláik lehetnek.”

Listán előfordulhat,

hogy a Jobbik kapja majd a legtöbb ellenzéki szavazatot, de nem biztos, hogy az övé lesz a legnagyobb frakció:

„Szerintem egy ilyen – hangsúlyozom: elképzelt – helyzetben mondjuk Bod Péter Ákost kérnék fel, ő pártonkívüli, s talán mindenkinek elfogadható. Még nemzetközileg is eladható lenne, és egy kicsit legitimálná a Jobbikot is a külvilág számára, ha nem Vonát nyomnák előre.”

Szerinte decemberben és januárban mindenki, ha kimondatlanul is, de lefutottnak tekintette a választást, és ebben a helyzetben racionális azt mérlegelni egy ellenzéki szereplőnek, mi az a további cél, ami még elérhető. A hódmezővásárhelyi eredmény után új helyzet állt elő:

„Igen, ez stratégiai váltásra kényszerítette az ellenzéket. Így, bár az ellenzéki pártoknak külön-külön, mindegyiküknek vannak olyan teljesen érthető és jogos szempontjaik, amelyek a nem koordinálás irányába mutatnak, ezeket nehezen képviselhetik nyilvánosan. Viszont tény, hogy az ellenzéki szavazóknak részben mások a prioritásaik, mint az ellenzéki pártoknak.”

Kósa Lajos is kapott volna valamit az 1300 milliárdból

Több mint egymilliárd forintot tart belize-i cége számláján a fideszes államtitkár