Egyszerre tartja magát civilnek és politikusnak
Gimnazistakorától jár tüntetésekre, tulajdonképpen mindig ellenzéki szerepben volt. Annak idején következetesen bírálta a baloldali kormányok lakáspolitikáját, elsősorban a szociális bérlakások építésének elmaradását. A baloldali és liberális politikusok még leültek vele vitázni, a NER-korszakban egyetlen kormánypárti politikus sem vállalt vele nyilvános vitát szociál- vagy lakáspolitikai kérdésekben:
„A politizálás jóval tágabb fogalom a pártpolitikánál. Sosem értettem egyet a felfogással, hogy civilek ne politizáljanak. Civil aktivistaként ugyanúgy elvekről, érdekekről, elosztási kérdésekről és hatalomról szól a tevékenységem, mint a megválasztott politikusoknak. Voksoláson szerzett felhatalmazás csupán ahhoz kell, hogy az államhatalom részeként politizálj. Én még soha nem voltam része az államhatalomnak.”
Minden apró eredménynek örülni kell
Mindenesetre a szociálpolitika nem az a szakma, amely a művelőjét túl sok látványos sikerrel kecsegtetné. Ezzel ő is tisztában van. Másképp is méri a sikert, mint egy átlagember:
„Minden apró eredménynek örülni kell. Ha valakit kilakoltatnak hétfőn, de szerdán vissza tudjuk vinni a lakásába, az siker. Ha eleve meg tudjuk akadályozni, hogy kitegyék az utcára, az még nagyobb siker.
Ha képesek vagyunk mérsékelni egy ember indokolatlan szenvedését, vagy legalább ott tudunk lenni azok mellett, akiket mindenki más magára hagyott, azzal már sokat tettünk.”
Forrás
