Banánköztársaság
Miska kancsó Japánban, avagy ha csinálunk valamit, csináljuk jól!
Megnyílt Oszakában a világkiállítás magyar pavilonja. Japánban az ünnepi eseményen vasárnap Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter vágta át a szalagot, s igen hízelgően nyilatkozott az építményről – bizonyára jó okkal, hiszen a megnyitón az eső ellenére sorban álltak a bejutni kívánó látogatók. A magyar jelenlét a távoli (rokon?) ország kiállításán minden bizonnyal erősíti kapcsolatainkat a vonzó távol-keleti térséggel, ámbár a magyar bemutatóra eddig elköltött 20 milliárd forintot kissé sokallom, de ez legyen az én bajom, Nagy Márton szerint minden, ott befektetett fillérnek előbb-utóbb lesz megfelelő hozadéka. Nagyon jó lesz, ha így lesz!
Figyelmet keltő mondatok
Ámde valójában azért kezdtem pötyögni gépemen, merthogy a miniszter úr interjút adott az Indexnek ott, a messzi Oszakában, s e csevejben két mondat-gondolat is különös figyelmet érdemel, úgy véltem, ezek megérnek egy-egy kommentet. Nagy Márton egyebek mellett ezt találta mondani:
„Ez a pavilon nemcsak kialakítását tekintve mestermű építészetileg, hanem a benne lévő kulturális program vagy akár a Miska figura és a hozzá kapcsolódó étterem is kimagasló. Kicsit a magyar maximalizmust is szeretnénk képviselni: ha valamit csinálunk, azt csináljuk jól, és azt gondolom, ezt jól csináltuk!”
Illő szerénységgel.
A „Miska figura” ugyan állítólag nem volt a legszerencsésebb választás, merthogy a „kancsó” szó japánul – hogy’ is fogalmazzak finoman – azt jelenti: beöntés.
No de nem kell a kancsó szót használni, ha ott van a figura kifejezés is. Csináljuk jól!
Tud valaki ilyesmiről?
Nagyon helyes! Azt ugyan nem tudom, hogy mi is lenne a magyar maximalizmus (ez valami nemzeti sajátosság? Vagy elmés miniszteri kitaláció?), de a mondat további részével tökéletesen egyetértek:” ha valamit csinálunk, azt csináljuk jól!” Legfőbb ideje lenne, ha a kormány csinál valamit, azt jól csinálja!
Tud valaki ilyesmiről? Tüstént hírt adunk róla.
De ez most mellékvágány, a miniszter úr – szerintem – fontosabb dolgokról is tájékoztatta a honi közvéleményt. Beszélt arról is, hogy Magyarország kitartóan őrzi gazdasági semlegességét, és vázolta, miként érinti Magyarországot az Egyesült Államok és Kína között kereskedelmi konfliktus. Nagy Márton szerint
„nem a vámháború a probléma, hanem a vámháború során kialakult bizonytalanság. Véleménye szerint az Egyesült Államoknak joga van ahhoz, hogy újrabalanszírozza globális kereskedelmi pozícióját, azonban a folyamat kiszámíthatatlansága okozza a legnagyobb gondot.”
No igen. Trumpnak bizonyára joga van saját országát újra-pozícionálni. De felforgatni az egész világkereskedelmet? Aligha!
<<< Olvassa cikkeinket a Facebookon és a Google hírei között is! >>>
Jog és hatalom
- Kitől-mitől kapott volna erre jogot? Jó. Már nem fizetnek tagdíjat a világkereskedelmi szervezetnek (WTO).
- És akkor már mindent szabad?
- És ha Amerikának joga, vagy inkább hatalma van, akkor Kínának is joga van „újrabalanszírozni saját globális kereskedelmi pozícióját”?
- És az EU, India, Oroszország és Vanuatu?
- Nem lenne illőbb előbb megkérdezni a partnereket is, hogy mit, hogyan, mikor, mennyiért?
Ezek a kérdések nem hangzottak el.
Az Index tudósítója mást kérdezett:
„Az új vámok miatt úgy tűnik, mélyül az amerikai–kínai ellentét, de Kelet-Ázsia más országait is negatívan érintik az új tarifák. Mivel kereskedelmi partnerünk mindkét fél, megkérdeztük a minisztertől, hogy a viszonyok megromlásával mennyire fenyeget, hogy „két szék között a pad alá” eshetünk a nagyhatalmi kereskedelmi konfliktusban?”
A miniszter úr válaszát érdemes figyelmesen olvasni:
„Nem érkezett olyan jelzés az Egyesült Államoktól, hogy hazánknak vissza kellene fognia a Kínával folytatott kereskedelmét. A két szék közül a pad alá esés veszélyét nem tartja reális forgatókönyvnek.”
Eddig nem érkezett jelzés…!
- És holnap? Holnap érkezhet?
- És akkor mi lesz a fene nagy magyar szuverenitással?
- Értsük ezt úgy, ha Trump füttyent egyet, akkor netán oda az ígéretesen fejlődő, gyümölcsöző magyar-kínai kapcsolat?
- Az egész hatalmas Keleti Nyitás?
- Mi lesz akkor a pragmatikus magyar gazdaságpolitikával, a BYD autógyárral és a belgrádi vasúttal?
- És Szijjártó úr továbbra is látogatja majd barátait Moszkvában és Minszkben?
- Nyitva maradnak a kommunikációs csatornák az agresszorral?
Persze! Tudom én hogy egy dolog a nagy magyar szuverenitás, és más dolog a nagyhatalmi-politikai-gazdasági realitás. Nyilván (talán?) a kormány is tudja. A kormány azt is tudja, hogy én tudom, (mind tudjuk) és én azt is tudom, hogy a kormány is tudja, amit én tudok. Zavaros? Naná! Olyan, mint a kormány süket, tartalmatlan szuverenitási, semlegességi politikának álcázott propagandája. De a miniszter úrból most kibukott az őszinteség. Vigyázatlanul bevallotta, hogy a kormány a „jelzéseket” Washingtonból várja. Így változik a világ.
Az isten szerelmére! Ha csináltok valamit! Csináljátok végre jól! Vagy inkább hordjátok el magatokat a búsba!
