Mit is mond a hogy is hívják?

Pénteken újra a szokásos módon landol feliratkozott olvasóink postafiókjában a Városi Kurír hírlevele az elmúlt hét 20 léghúzósabb cikkével és egy bónusz exkluzív anyaggal, amit hétről hétre csak ők kapnak meg. Most kedvcsinálónak megmutatjuk, mi volt a múlt pénteki bónusz. Ha kedvet kap, iratkozzon fel a hírlevélre akár most rögtön! 

És eljöve a DJ-k kora

Lassan beletörődtem, hogy már kedvenc rádiómban sem értem minden szavát, na nem a riportalanyoknak, hanem a riportereknek. Eddig valahogy csak összeraktam a lényeget, de tegnap bárhogy is próbálkoztam, nem sikerült és esküszöm nem rajtam múlott.

Az első diszkó-rádióműsor 1974-ben indult a New York-i WPIX-FM műsorán.A hetvenes évek végétől, nyolcvanas évek elejétől fokozatosan vált egyre divatosabbá a rádiózásban a  dj-k hadarásának, stílusának másolása, az a bizonyos „gyerünk, gyerünk nem érünk rá”, meg aztán a „nem látom a kezeket” módi.

Én  azok közé tartozom, akiket – mindegy indokkal, vagy sem – a „nagy generáció „névvel illetnek, mi láttuk, hogy alakul ki a semmiből a diszkó-kultusz, hogy lesz már-már a „beat zenészekkel” egyenértékű szupersztár Cintula (Keresztes Tibor) és a többiek, akiknek a stílus-kezdeménye mára elviselhetetlenül affektív modorossággá válva elöntötte tokától bokáig a teljes rádiózást.

Úgy történt ez is, mint az apostolok esetében

Jézus tanítványai kezdetben gyalog vagy max. egy szamáron közlekedtek, és nézd meg, milyen pompa veszi ma körül őket a Vatikánban! De félre tréfával, a ma csodakocsikon száguldó DJ-k elődei még hónuk alatt cipelték a lemezeket, maguk szerelték a cuccot és nem csak beálltak a kész pultba. Persze, akkor is voltak kivételek, Pécsen például Bornemissza Géza vezette az első diszkót szombat délutánomként az akkor még működő Pannónia bárban. Géza komolyzenész volt, akárcsak Komjáthy György és szerintem ma is – ahogy akkor is – még aludni is „öltöny-nyakkendőben” alszik. Bornemissza jó üzletember, meglátta a lehetőséget és a város legelkötelezettebb rockzenerajongójának, Koszits Attilának lemezeit pörgette. Talán ő volt az utolsó, aki nem hadart, de azóta….

Egyen-duma

Tisztelet a kivételnek, de mára már mindegy, miről esik szó, hadarnak és hadarnak, vagy ha egy pillanatra abbahagyják, akkor tudhatod, hogy írott szöveg van előttük és küzdenek az olvasásértelmezési problémáikkal, ne szépítsük nem tudnak olvasni. Az általam eddig  halott negatív rekord az volt, amikor a „hírolvasó” csak 4. azaz negyedik nekifutásra tudta kiolvasni azt a nem túl bonyolult szöveget, hogy „a találkozó után munkavacsorán vettek részt”. Csak halkan jegyzem meg, annak eltörném mind a két kezét, aki ilyen magyartalan mondatot fogalmaz, de ez a téma messzire vezetne.

A rádiósok persze fellázadhatnának, de nem teszik, inkább egy hülye divat oltárán feláldozzák a lényeget. Lelkük rajta.

Kapcsolódó

Csak itt, csak a hírlevélben! Botrányok hete, vagy amit akartok