Cinikus, gátlástalan bűnözőknek és szélsőségeseknek leszünk (vagyunk?) kiszolgáltatva? Szomorú volt a tegnapi EP-vita, nagyon szomorú. Nem azért, mert minimális volt az érdeklődés: ez többé-kevésbé természetes, hiszen semmilyen javaslattal sem állt elő senki – egyszerűen gyorsítani szerették volna a 7-es cikkely szerinti eljárást.


Attól volt szomorú az este,

hogy ismét átélhettük a régi tapasztalatot: a bűnözőkkel és szélsőségesekkel szemben milyen gyenge tud lenni a demokraták ellenállása. Kulturált, visszafogott hangú bírálatokat hallhattunk – volt, aki az Orbán-kormány konokságát, megátalkodottságát bírálta: valamilyen előrelépést szeretett volna. A jó szándék valamilyen hihető jelét.

A szomorúságon keresztül is érzékelhető volt a helyzet komikuma: előrelépést szerettek volna látni, miközben az utóbbi hónapokban erőteljesen fölgyorsult, lényegében befejezéséhez közeledik az orbáni hatalom bebetonozása, a demokrácia immáron látszatának is fölszámolása. A hazai helyzetet jól mutatja a közpénzekkel kitömött Századvég elképesztő „javaslata” az ellenzéki képviselők tevékenységének immáron jogi értelemben vett kriminalizálására.

Tájékozottabb lehet Orbán Viktornál! Első kézből, élőben az Európai Parlamentből!

Bántó volt a kontraszt:

az európai hang és a vad agresszivitás ellentéte. Bántó volt Morvai Krisztina bugris-nárcisztikus primitívsége – na de ő érdektelen. Az viszont legalábbis érdekes – ha jól értelmezem a helyzetet –, hogy az Európai Néppárt Deutsch Tamást jelölte ki vezérszónokának!  Vajon ez azt jelentené, hogy a néppárti álláspont azonos azzal a bumburnyák nekivadultsággal, amely Deutsch handabandáját jellemezte? Frank Engel és társai mit szólnak ehhez..?

De nemcsak Deutsch lökte azt a dumát, amelyet a Fidesz eddig főleg hazai fogyasztásra szánt: szégyenletes szervilizmusról és agresszivitásról tanúskodott például Tőkés László hozzászólása is.

Az a baj, hogy ez az este egészében megerősítette azt a rossz érzést, amelytől egyre nehezebb szabadulnunk: a májusi választáson áttörhetnek vagy legalábbis nagyon megerősödhetnek a bűnözők és szélsőségesek. Persze ma még nem látni, mennyire megalapozott vagy mennyire propagandisztikus az a magabiztosság, amelyet ordítva adnak tudtunkra.

Azt gondolom, bármennyire érthető (?)

az a néppárti törekvés, hogy a Fideszt a pártszövetségen belül tartsák, így legalábbis valamennyire ellenőrizzék, netán mérsékeljék, ideje volna belátni ennek kudarcát. A Fidesz egyre vadabb, egyre elszántabb: mivel vezérkara bűnszervezetet alkot, más nem is várható tőle.

Nem érzik a Néppárt vezetői, mennyire megalázó számukra az a hang, amelyet az Orbán-banda velük szemben is megenged magának?!

Azt sem érzik, netán nem is értik, hogy a fideszes bűnszervezet sunyi rasszizmusa ellen sokkal határozottabban kellene föllépniük? Néhány gyenge célzásnak minősülő megjegyzést hallhattunk csupán erről.

Délután ünnepélyesen kezdődött az ülés:

a holokausztról emlékeztek meg. Ez sem üzent semmit? Azt sem, hogy legalább a mind durvább sorosozó zsidózás ellen tiltakozzanak? Nem fogják föl, mennyire mindegy már, hogy eszközként használják-e a rasszizmust, a gyűlöletkeltést, vagy meggyőződéses fasisztákról van szó..?

Aztán kiálltak a demokratikusan megválasztott politikusok elleni uszítással szemben. Elhangzott egy-két mondat Magyarországról is.

Mégis: a néppártiak egészében nem értik, vagy nem érdekli őket, mi történik Magyarországon? Az sem, ami a környékén, barátainál?

Hagyják, hogy gátlástalan bűnözők és primitív szélsőségesek ellopják Európát? Szerintem elég a védekezésből: támadni kellene, míg nem késő.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét