Blogbazár
Náray Tamás: A fejlődést a konzervatív oldal nem tudja megállítani sem vallásilag, sem nemileg …..
Milyen furcsa mindig, ugyanakkor mégsem meglepő, ahogy tiltakozik egy réteg a változások ellen. Harcot hirdetnek az átalakulás megakadályozásáért. Ádáz küzdelmet folytatnak a társadalmi és a biológiai evolúcióval szemben.
Milyen furcsa mindig, ugyanakkor mégsem meglepő, ahogy tiltakozik egy réteg a változások ellen. Harcot hirdetnek az átalakulás megakadályozásáért. Ádáz küzdelmet folytatnak a társadalmi és a biológiai evolúcióval szemben. Csak hogy hiába kapaszkodnak az elmúló pillanatokba, órákba, évtizedekbe, vagy évszázadokba is akár, az idő eljár, és mindig másmilyen lesz a jövő, mint amilyen a múlt volt…
Ezt pedig úgy hívják, hogy fejlődés, amiről tudjuk, hogy megállítani nem lehet.
Ahogy nem lehet a gyereket megállítani a növésben, mikor a legédesebb, ahogy nem lehet megállítani az órát, mikor ifjú korban először fellángol a szerelem, és ahogy nem húzhatjuk tovább az időt a halálunk órájánál egyetlen perccel sem. Hiába szeretnénk.
Ekképpen nem fogja tudni megállítani az időt a konzervatív oldal sem. Sem vallásilag, sem nemileg, sem pedig a vélt, vagy a valós szerepeket tekintve, ahogy azt sem fogja tudni megállítani, hogy szülessen, vagy ne szülessen…
A pénz ebben mindegy. Az csak egy eszköz, semmi köze és befolyása az igazán jelentős folyamatra: a világ ugyanis évmilliárdok óta mozgásban van és a világegyetem a létezése óta megállíthatatlanul tágul, függetlenül attól, hogy erről iksz, vagy ipszilon mit hisz, képzeleg, esetleg gondol.
Az idő a fejlődés barátja,
hiszen az is halad… szüntelenül, és soha nem visszafelé. És nincs „de akkor is!”.
Hiába féltek a XIX század elején az elektromosságtól, hiába utasították el körök azt a felfoghatatlan bujaságot, hogy látható legyen a nők lába, és hiába mondják azt, hogy a szél, meg a nap nem a megfelelő energia, ugyanis -szerintük- nincs klímaváltozás.
De. Van. És ez a klímaváltozás, amennyiben tágabban értelmezzük, halad előre, együtt az idővel. Ami elmossa azt, aki, vagy ami a továbblépés gátja.
Ki emlékszik ma már az autók ellenzőire? Senki. De a tervezőikre igen. Ki emlékszik ma már a miniszoknya ellen kardoskodókra? Senki. De Twiggyre mindenki. És ki fog emlékezni az idejét meghaladott elvek vallóira? Senki. Azonban azokra, akik bátran megvalósítottak valamit ami új és izgalmas, és érdekes, fogunk. Ebben biztosak lehetünk.
Szerző
