„Nem látják a diplomámat, csak azt, hogy roma vagyok”

Sztojka Edina, 36 éves ápolónő, aki elnyerte a Roma Sajtóközpont Aranypánt-díját, így ő lett az év hétköznapi roma hőse. 16 évesen szült, majd 21 évesen állított be a Békés megyei kórház hospice osztályára azzal, hogy szeretne segíteni.

A főnővértől kapott rá esélyt

Munka és gyereknevelés mellett előbb önköltségén OKJ-s tanfolyamon ápolási asszisztens lett, majd befejezte a középiskolát. Az érettségi után rögtön felvették a Szent István Egyetem ápolói szakára, ahol 2016-ban diplomát szerzett. A romák felzárkóztatásáról így gondolkodik:

„Oktatás nélkül nincs esély a kitörésre. Ha én egy kétszáz fős kis faluban születtem volna, ahol csak 60 kilométerre van iskola, nem biztos, hogy eljutok az egyetemig. Laktam romatelepen: ott vettünk házat a gyermekem apjával. Azt éreztem, onnan sokkal nehezebb elérni, hogy nővér legyek és rendes embert faragjak a fiamból.” ./……. / „Megtanultam beilleszkedni. A romáknak is fel kell venniük a többség normáit, például, hogy az ember nem tolakszik előre a postán.”

Romának lenni nehezebb, mint 16 évesen gyereket vállalni

– ő ebben a korban szülte a ma már 21 éves, rendőrnek készülő fiát –, mert sokszor éreztették vele, hogy kevesebb:

„Nem látják a diplomámat, csak azt, hogy roma vagyok.”

Elmondta, hogy a gyermekének köszönheti, hogy sikerült kitörnie. Majd hozzátette:

„A romáknak az is fontos, hogy felfigyeljenek rájuk a nem romák. Ahogy rám is a főnővér, aki esélyt adott arra, hogy bizonyítsak. A negatív sztereotípiák ellenére nagyon sok roma él tisztességes életet, de ők is csak külső segítséggel tudnak bekerülni munkahelyre. A nővérem is szerzett tanítói diplomát, de azóta sem sikerült tanítói állást kapnia, csak takarítónak vették volna fel. Nem szégyen a takarítás sem, de ennél azért többet tanult. Ha valakivel éreztetik, hogy ő senki, egy idő után hajlamos ezt el is hinni magáról, és úgy is fog viselkedni.”

„Ha eljövök otthonról, akkor viselkedem, megtanultam…”

Beszélt arról is, hogy a szíve mélyén roma maradt, úgy élnek mint az olaszok. Főznek, esznek, hangoskodnak. Romák között is nagyon jól érzi magát. Ugyanakkor tudja, viselkednie kell:

„Ha eljövök otthonról, akkor viselkedem, megtanultam. Lehet, hogy az alkalmazkodás a siker kulcsa? De a magyar társadalomnak is sokkal megértőbbnek kellene lennie a romákkal szemben. Kölcsönösség nélkül nem megy.”

Recept?

Kitért arra, szeretne eljutni minél több hátrányos helyzetű roma gyerekhez és szülőkhöz is, hogy segítsen nekik utat találni:

„Sokan kérdik tőlem a receptjét annak, hogyan lehet kitörni. Azt mondtam nekik, hogy a gyermekeknek példamutatás kell. Azt kell látniuk, hogy a szülők elmennek dolgozni, és az így szerzett pénzből meg tudják venni azt, amit szeretnek. Az én fiam velem együtt jött a napszámba, hogy megvehesse az iPhone-t, amire vágyott. Megdolgozott érte, megkapta. „

Forrás: Heti Világgazdaság