Nemzeti összetartozás? Ameddig ilyen leveleknek kell születniük? Ünnepeljen, akinek kedve van!

Olyan jó lenne, ha már van és éppen a mai napra esik a Nemzeti Összetartozás Napja, valami méltatásfélét írni, de ezt egészen addig jó érzésű ember nem teheti, ameddig például az alábbiakhoz hasonló kormányzati össztűz zúdul a magyar tudományos életre, és mint tudjuk, az 56’-os intézet nincs egyedül, nem csak őket akarják eltörölni az Orbánok.

Kozák Gyula sok más egyéb mellett a Történelmi Igazságtételi Bizottság, az 56′-os Intézet, az Oral History Achívum (OHA) alapítója. A tudós a Nagy Imre és mártír társai újra temetésének egyik kezdeményezője, szervezője az alábbi kétségbeesett, de nagyon kemény hangú levelet írta Reiner M. Jánosnak, az Orbán parancsára éppen beszántott 56’-os intézet igazgatójának:

„Kedves János!

A bekövetkezett helyzet okán (Veritas Intézethez csatolás) a következőket kérem. Kérésemet a történelmi tényekkel fogom alátámasztani. Előbb argumentálok, utána közlöm az igényemet, amely ismereteim szerin nagyon sokakéval azonos.

1. A későbbi Oral History Achívum a 79-es Charta aláírás utáni depressziós hangulatban jött létre. Hegedűs B. Andrással akkor határoztuk el, hogy az 56-os forradalmat fogjuk kutatni. Reményünk sem volt arra, hogy a levéltárakba bejussunk, ezért határoztuk el, hogy a prominens szereplők-kel interjúkat készítünk. Az első interjúalanyunk Széll Jenő volt, s a forradalom meghatározó és kellően „bevállalós” figuráival folytatandó kerekasztal ötlete is ekkor merült fel, de Vásárhelyi Miklós arra kért, hogy készítsek egy kronológiát, mert kell egy fogódzó a beszélgetéshez. Ez el-készült, később két kötetnek is az alapját képezte. Kb. egy évig készült a „kerekasztal”, az általam Magyarországra csempészett és egy VW Golf árába kerülő professzionális UHER magnóval. A gépelést HBA, Litván és én csináltuk. Az authorizálás után újra kellett gépelni az anyagot, ezt már barátaink, rokonaink csinálták, például a gyesen lévő sógornőm, természetesen honorárium nélkül.

2. Az MTA- Soros Alapítvány Bizottság magyarországi működésének kezdetétől, immáron Oral History Archívum néven, a Vitányi Iván által vezetett Művelődéskutató Intézetben folytattuk az interjúk készítését, az alapítvány által finanszírozva. Vagyis még mindig egyetlen fillér állami pénz nem került az OHÁ-ba.

3. Az Antall kormány minisztere, Szabó Iván javasolta, hogy a rendszerváltáskor hivatalosan is megalakult 56-os intézettöredékek (amelyek több magánalapítvány, az MTA és a TIB égisze alatt jöttek létre) egy közalapítványban egyesüljenek. Az 1994-es országgyűlési választás a közalapítvány bejegyzését késleltette, de már Boros miniszterelnök biztosította az intézet elhelyezését a VII. kerületi Dohány utcában. A közalapítvány első négy éve alatt (amikor MSZP-SZDSZ kormány volt) alakult ki az intézet végleges profilja és költözött az OHA is a Dohány utcai helyiség-be.

4. Időközben a Tardos Márton (osztályvezető, MTA Közgazdaságtudományi Intézet) és Nyers Rezső (ugyane intézet igazgatója) az általam vezetett kutatás mintegy 160 interjúját feleslegesnek ítélte, így azok az 56-os Intézetbe kerülhettek, megmenekítve őket a megsemmisüléstől. Az intézetnek volt négy nyugalmas éve (1994-1998), s az ott dolgozó személyek garantálták, hogy az interjúkészítésre felkért egykori „56-osok” a belénk vetett bizalom alapján az intézetnek, az intézet őrzésére bízva, életútinterjút adjanak.

5. 1998-ban, Orbán Viktor első miniszterelnöksége idején kormánydöntéssel elvonták a közalapítványi támogatást, három munkatársunktól meg kellett válnunk (Beck, Tischler, Weber) s mi „öregek” lemondtunk a fizetésünk 90%-áról. Ebből a pénzből és a Politikatörténet Intézet Közalapítványtól szintén elvont pénzből négy év alatt létrehozták a Terror Házát. Ezen időszak alatt takaréklángon működött az 56-os Intézet, részben hazai, részben külföldi pályázatok tették lehetővé, hogy ne kelljen meg-szűnni

6. 2002 és 2010 között a közalapítványi támogatással az immáron nemzet-közi tekintélyű intézet folytathatta a könyvkiadást, az interjúk készítését, a kutatómunkát.

7. 2010 után a mindent maga alá gyűrni szándékozó jobboldali kormányzat az 56-os Intézetet az Országos Széchenyi Könyvtár (OSZK) egy osztályává, az immár akadémiai levelező taggá kinevezett igazgatót, beosztott osztályvezetővé degradálta, és az intézet költségvetését gyalázatosan megcsonkította. Az interjúkészítés és a meglévő interjúk feldolgozása takaréklángon folyt és folyik

8. Az előző pontban leírt hatalmi arrogancia ellensúlyozásaként létrehoztunk egy új alapítványt, amelynek léte lehetővé tette, hogy az intézet a régi helyén maradjon, s valami csekély pénzzel is rendelkezzen.

9. Végül 2019. június 15-i hatállyal Orbán Viktor elrendelte az 56-os Intézet hozzácsatolását a Veritas nevű, lényegében Schmidt Mária által iniciált kormánypropagandát folytató áltudományos intézethez, valamenynyi javainkkal egyetemben.

Kedves János!

Mindezeket te is tudod, de mert ezt a levelet másnak, másoknak is szándékozom elküldeni, bocsásd meg a hosszas tényismertetést.
Alapvetően az a problémám, hogy egyrészt az interjúk nagyobbik részéhez az államnak, az állami támogatásnak semmi köze sincsen. Másrészt – és ez a súlyosabb indokom – az interjúk azért készülhettek el, mert éppen mi voltunk a garancia arra, hogy azokkal senki nem fog visszaélni. Az intézet munkatársai, vezetői, sokan maguk is börtönviseltek, vagy éppen a demokratikus ellenzékben tevékenykedők, a 89 előtti rendszer opponálói.

De, ha lenne is anyagilag köze valamely interjúkhoz az állami támogatásnak, az csupán formai, hiszen egy-egy interjú szerzői joga megoszlik a készítő és az interjúalany között. Függetlenül attól, hogy az állami támogatás nyomán mennyi pénzt fordított rá az állami költségvetés.

Nem kívánom tovább folytatni a fejtegetést, csupán arra kérlek, hogy az interjúkat helyezd biztonságba, mert a Veritas Intézet olyan hely, ahol gátlástalanul szemezgethetnek az anyagban, de ha nem is tennék, az interjúalanyok és interjú-erek zöme nem járul hozzá, hogy munkájuk eredménye (közel 40 évnyi munka) illetéktelen kezekbe kerüljön.

A te feladatod, hogy megtaláld azt a helyet, ahová az OHA anyagát biztonságosan és jogilag is támadhatatlanul el lehet helyezni, máskülönben minden interjút vissza kell szolgáltatni annak, akitől származik (interjúalany és/vagy készítő).

Budapest, 2019. június 3.

Kozák Gyula

P.S.: Az 1993 előtt készített interjúkat eleve kérem az OSA-ban elhelyezni, hiszen azok csak azért kerültek az 56-os Intézetbe, mert abban a hiú reményben éltem, hogy az általam is alapított intézet örökké fog létezni. Továbbá valamennyi általam készített interjú OSA-ban történő elhelyezéséhez is ragaszkodom.
kgy”