Népvezérnek lenni hálás dolog: végy egy lehetőleg defektes, de mindenképpen gátlástalan kisembert…..

Pedig népvezérnek lenni felettébb kényelmes, és kifejezetten hálás dolog. Nem kell sokat pöcsölni vele.

Végy egy lehetőleg defektes, de mindenképpen gátlástalan kisembert,

tele, a gyerekkorában elszenvedett traumák okozta bosszúval, valakit, aki a faluszéli nyomorból saját tehetségtelensége okán kitörni képtelen, villantsd fel előtte a hatalom vízióját, tedd meg vezetőnek és mondogasd neki, hogy ő az isten.

Majd mondogasd ugyanezt a méla tömegnek is

Sokszor. Meg azt is, hogy a megváltó, aki vízen jár, és egyéb más kunsztokat is tud, a nép egyszerű gyermeke képében (ismét) megszületett. Előbb nép, a méla nyalja be a sztorit. Eddig nincs baj. Eddig csak média és pénz kérdése a dolog. Meg az, hogy a vezér köré lehessen mesét szőni. Mert a szegény kiskirályfi meséken felnövő népek imádják az ilyen sztorikat. Eddig jó! Boldogan élnek, míg meg nem halnak.

Csak ott a baj, hogy a meseírók soha nem számolnak azzal,

hogy az általuk kreált mesehős, a népvezér – az egyszerűség kedvéért nevezzük csak Kedves Vezetőnek – szóval, a Kedves Vezető, a mese jelen állásánál mindig megőrül. Talán a hatalomtól. Talán amúgy is meghibbant volna amúgy is, nem tudható. Mert az éppen ügyeletes Kedves Vezető – őrület, hogy minden kor kitermeli a maga futóbolondját. Őrület! – addigra nettó elhiszi önmaga is, hogy tud vízen járni, sziklából bort fakasztani, kurvázó-kokainozó mamelukok balhéit elsimítani, büntetlenül rabolni. A szerencsétlenje. Meg mi is!

És itt feneklett meg a sztori

Mert ebben a mesében, bárki, bármikor írta-írja újra, meséli el, hozza létre az éppen aktuális kiskirályfit, a népvezért, soha nincs boldogan élnek, míg meg nem halnak, hepiendes vég. Csak vég van. Undorító, és kiábrándító vég. Hülye egy mese, mert kiszámíthatóan mindig eljön az a pillanat, mikor kiderül, nincs itt kiskirályfi, és nincs népvezér sem. Hitlernél Sztálingrád volt ez.

A Kedves Vezetőnél most van

Már feketén-fehéren láthatja aki meri, hogy ő – akár az elődei – sem tud vízen járni, nem ismeri a következő heti lottószámokat, és nem is Thor, a legyőzhetetlen kétméteres, lobogó sörényű mitológiai isten. Nincs itt népvezér, nincs mese, csak egy keshedtvállú, töpszli kis gazember. Hitler nem a bunkerben, Sztálingrádnál bukott el.

A centrális erőtérnek most lett vége. Valójában a Kedves Vezetőnek is. A végjáték következik. Az undorító, kiábrándító vég.