Nyers Rezső halálára – Nekrológ helyett

95 éves korában elhunyt Nyers Rezső. A Kádár-korszakot felnőtt fejjel átélők tudják élete fő műve az államszocialista rendszer élhetővé, működőképessé tételére irányuló reformok kidolgozása. Majd a békés rendszerváltás tárgyalásos folyamatának biztosítása volt. A jelenlegi rezsimben azonban már-már a Rákosi- és Kádár-kor bűneinek fő felelősei közé emelnék.

Tegyük tisztába a dolgokat

Nyers Rezső a második világháború utáni években tehetséges szociáldemokrata politikus volt. Nagyon fiatalon került élete első nagy választása elé: döntenie kellett, hogy a kommunista párttal egyesülés kérdésében kettéváló szociáldemokrata elitből Kéthly Annáék vagy Szakasits Árpádék mellé áll. Vagyis az önálló szocdem utat, vagy a „munkásegységet” támogatja.
Nyers Rezső akkor a baloldali szocdemekhez csatlakozott. Eegy évtizeddel később pedig a szovjet csapatok támogatásával, megalakult Kádár-kormányt is támogatta, és az MSZMP alapítói közé állt.

A politikus igazi tevékenysége azonban a hatvanas évektől a reformszocialista irányzat vezetése, védelmezése, ami nem kizárólag eszmei harcot jelentett. Rengeteg emberi gesztust is tett. Minden visszaemlékezés szerint nagyon sokat tett élete során a politikai nyomás alá került emberek megsegítéséért, sokaknak túlélési lehetőségeket teremtett.
Nyers Rezső pályképét a Városi Kurírból már megismerhették olvasóink. Ezúttal egy olyan részletet idézünk fel, ami a most elhunyt politikus  emberi minőségéről árul el kevéssé ismert részleteket.

A rendszerváltás után ritkán szólalt meg nyilvánosan

Talán utolsó nyilvános megszólalása volt egy 1998-as Faragó László-kötethez írt tanulmánya. Faragó László kiváló szociáldemokrata vezető volt. Kéthly Anna legbelsőbb szövetségesi köréhez tartozott, ezért 1947-48-ban Nyers Rezső politikai ellenfelévé vált. Fél évszázaddal később Nyers Rezső erről a konfliktusról  szólva  felvállalva annak terhét, hogy a koalíciós időkben a rossz oldalra állt.  ezzel a döntésével pedig   azokhoz csatlakozott, akik nem sokkal később meghurcolták politikai ellenfeleit

A szociáldemokráciának igenis van történel mi útja Magyarországon és a világban

„Az 1947-1948-as baloldali szociáldemokrata irányzatot nem igazolta a történelem. Győzelme pirrhuszi volt, hisz a pártvezetésben felülkerekedett ugyan, az egyesülést elősegítette, de szinte semmit nem ért el abból az eredeti törekvéséből, hogy a szociáldemokrata szellemi-mozgalmi örökségből érdemileg hasznosítson valamit az egységes munkáspártban. Ilyesmire csak később, az MSZMP reformszakaszában lesz (részleges) lehetőség, de addigra már nem az 1945-1948-as emlékek, hanem sokkal inkább 1956 emléke; a kommunista Nagy Imre-csoport kezdeményezései inspirálták a reformtörekvéseket, s ebben eredetileg szociáldemokratafelfogású személyiségek is fontos szerepet játszottak. A baloldali szociáldemokraták a „proletárdiktatúra” csapdájába estek, és hamarosan felmorzsolódtak.
Ami a történelmi távlatot illeti, utólag már bebizonyosodott az, hogy a szociáldemokráciának igenis van történel mi útja Magyarországon és a világban. Faragó Lászlónak lényegében igaza volt és persze a kiszorított vezetőknek, Kéthlynek, Böhmnek, Bánnak és a többieknek is. E sorok írója 1947 végén az akkori baloldali szociáldemokratákhoz csatlakozott, ezért erkölcsi felelősséget visel azért, hogy kitűnő elvtársainak egy részét a jobboldaliság hamis vádjával kiszorították a magyar politikai életből. Megköveti ezért mindazokat, akik méltatlanul jutottak erre a sorsra, Faragó László és valamennyi sorstársa emlékét.”
(Az idézet forrása: Nyers Rezső: Faragó László, a harcos publicista és reálpolitikus. In: FARAGÓ LÁSZLÓ 1896-1967 – A demokrácia kilátásai – Egy írástudó gondolataiból. Kiadta a Magyar Lajos Alapítvány, 1998. 25-31. old.)

Minőségi  állásfoglalás, egy minőségi politikustól

Fontos szavak, amelyek akkoriban nem keltettek nagy figyelmet. Pedig a magyar közélet minősége múlna azon, ha ilyen mondatokra, ilyen elemzésekre nagy számban képesek lennének azok, akik belátják hibáikat.
Nyers Rezső nem tartozott a fő vezetők közé. Rikán került  kerülhetett döntési helyzetbe – így volt ez  az 56 után berendezkedő Kádár-féle pártban is.  Annyiban viselt felelősséget, hogy támogatta a később tragikusnak bizonyuló döntéseket. Az a tevékenysége,  amit a legfőbb vezetésben elért, kiharcolt, messze ellensúlyozta fiatalkori súlyos tévedéseit.
Példás erkölcsi felelősségvállalása azonban nagyon fontos részlet, amellyel arcképéhez hozzájárulhatunk.