Feledékenység ellen: Orbán ordas hibái 09/11 után – Lapzsemle

Heti lapzsemle arról a külpolitikai ámokfutásról, amit a miépesekkel együttműködő Orbán-rezsim művelt 2001. szeptember 11-e után, egészen a jól megérdemelt bukásáig.

Húsz év után

Az Egyesült Államok elleni, 2001. szeptember 11-i al-Kaida-támadás (a WTC-tornyok, a Pentagon, és a célpontként kijelölt Fehér Ház, valamint a négy elrabolt utasszállító gép személyzete és utasai ellen) huszadik évfordulójára emlékeztünk. A Népszava kiváló összefoglalóját (a nyomtatott lap címlapján: Sorsfordító 9/11)  Horváth Gábor külpolitikai rovatvezető írta, aki a terrortámadás idején a Népszabadság washingtoni tudósítója volt. A szeptember 11-i, szombati Népszava címlapja szíven ütött: éppen azt a megrázó fotót választották a ledőlt tornyok porával borított öltönyös, aktatáskás férfiról, amit húsz éve a Népszabadság a terrorcsapást követő hétvégén a Magazinja címlapjára tett. Ez az utalás sok mindent előhozott az utóbbi két évtizedből. Horváth Gábor a világpolitikai változásokra és az amerikai politikai földrengésekre szorítkozott, de a magyar olvasó azonnal a hazánk rettenetes átalakulására is asszociál, például a Magyarországon szokásossá vált állami terrorra, a felidézett Népszabadság lerombolására.

Azt pedig nagyon is fel kell idézni, hogy a szélsőjobboldal felé megindult Orbán-rezsim mit művelt 2001. szeptember 11-e után, egészen 2002 tavaszán bekövetkezett (sajnos, csak ideiglenes) bukásáig.

Csurka egy percet sem várt

A MIÉP-pel feltűnően barátkozó Fidesz szövetségese, Csurka István kirívó otrombaságot követett el már az amerikai tragédia perceiben. Nem az volt az elemzések ideje. Csak egyetlen válasz volt elfogadható a civilizált világban: a részvété és megrendülésé. Csurka azonban így nyilatkozott:

„Mély részvéttel vagyunk az ártatlan áldozatok iránt, az anyagi pusztulás is megdöbbentő, azonban felelősséget érte az amerikai globalista politikának is viselnie kell. Az, ami Palesztinában és Izraelben történik, meg ami az egész világon, a globalizmus féktelen elõrenyomulása, bizony egyenes következményként vonta maga után mindezt.”

A MIÉP elnöke, Csurka István úgy gondolta, Amerika megérdemelte a sorsát, mert

„a világ elnyomott népei nem tűrhették válaszcsapás nélkül a globalizmus által rájuk rótt megaláztatásokat, a kizsákmányolást és a Palesztinában folyó tervszervű népirtást”.

A MIÉP honlapján a szeptember 11-i terrortámadást

„a világ elnyomott népeinek a globalizmus elleni válaszcsapásaként” üdvözölték.

A botrány azonnal kitört:

„A magyar parlamenti pártok egységesen elítélték az Egyesült Államokat ért terrortámadást. Kivételt a MIÉP jelentette, amelynek elnöke — bár kifejezte részvétét és megdöbbenését — kijelentette: a támadásért az Egyesült Államok külpolitikája és a globális politika is felelős.”

Orbán már 2001-ben sem fordult szembe a nácikkal

2001. szeptember 11-e után Orbán maga még úgy nyilatkozott, ahogyan az Egyesült Államok minden szövetségesétől, jogosan, elvárta:

„Magyarország az Egyesült Államok katonai szövetségese is, ezért mint katonai szövetséges, az Egyesült Államok elleni támadást úgy kell tekintenünk, mint ami a teljes szabad világ ellen irányult”

(Magyar Hírlap, 2001. szeptember 13.)

„Nem érzem túlzásnak azokat a kijelentéseket, mely szerint itt a jóérzésű emberek állnak az egyik oldalon, és a gonosz erői pedig a másik oldalon. Az emberiesség, az összetartozás, a felebaráti szeretet hívei állnak az egyik oldalon, a másik oldalon pedig az emberiségnek meg a felebaráti szeretetnek az ellenségei, ellenfelei állnak. …erkölcsi kötelességünk az, hogy mindenben közreműködjünk, amely megakadályozza, hogy ilyen esetekkel kelljen újra és újra szembesülnie és együtt élnie az emberiségnek.”

(Magyar Rádió, 2001. szeptember 19.)