Befejeződött a paraszttalanítás
A 168 ÓRA heilapnak Kovách Imre szociológus nyilatkozott a magyar vidék sorsáról.
„Páratlan méreteket öltött a földtulajdon koncentrálódása az utóbbi harminc évben, a nagybirtokállomány az 1935-ben regisztrált méreteket is meghaladja”
– nyilatkozta Buják Attilának Kovách Imre.
„Riasztóbb jelenség a civilizációs pusztulás, amely a hajdani parasztságot önnön lényegétől, szívós elhivatottságától, paraszti mivoltától fosztotta meg. A magyar falu, bármilyen furcsa is – munkahelyek híján – túlnépesedett.”
Drámai helyzetről számolnak be a kutatások.
„– A falusiak jelentős része nem tud hova menni. Számukra a kivándorlás sem megoldás, mert abszolút képzetlenek. Mindez a földhiány következménye is. Mert lássuk be, lassan a harmadik generáció nő fel a munkanélküliségtől sújtott, lepusztuló vidéken.
– A földhöz nem kell szaktudás?
– Dehogynem. Ahhoz kell igazán. A városi értelmiségnek az az elképzelése, hogy a földműveléshez semmit sem kell tudni, elég a kapa nyelét megragadni. Hát nem. A földhöz komoly szakismeret kell, és az akkor is így volt, mikor az ember két ökörrel szántott. Ez a speciális, gyakorlati ismerethalmaz falun sokakból mára teljesen kikopott. A legszegényebb családok azok, amelyek nem termelnek semmit, hiába lenne kertjük. A megfosztottság, az elszegényedés egyik dimenziója, hogy nem csak az iskolai tudást nem tudod megszerezni, a gyakorlati tudáshoz sem tudsz hozzáférni. A falvakból a parasztság tűnt el. A paraszt lehetett szegény is, de a megélhetéséhez szükséges dolgokat ismerte. Lehet, hogy nem volt földje, de ha földhöz jutott, azonnal megművelte. Manapság hiányzik az adaptációs készség, úgy szoktuk mondani, „civilizációs visszaesés” történt.
– Ezt hívják a szakirodalomban a magyar vidék paraszttalanításának?
– A fogalom azt jelenti, hogy miközben fennmarad a viszonylag nagy vidéki népesség, maga a paraszti minőség vész ki. A kultúra tűnik el. Nem jön helyette polgári vagy ahhoz hasonló kultúra.”
A Kovách Imre-interjú a 168 ÓRA hetilapban.
