„Doktornő, milyen érzés, hogy a fél ország utálja?” – Perinfalvi Rita különös találkozása egy rajongójával

A mindig a kissebségek, szegények, és jogfosztásra ítélt csoportok szószólója Perinfalvi Rita a kormánysajtó össztüze alatt áll amióta megkezdte közírói pályáját, holott, „csak” az érvényes válaszokat keresi a legszorítóbb társadalmi kérdések és a klérusnak azokra adottmegoldási javaslataira. Közösségi oldalán egy érdekes élményét osztja meg most is. A történet rávilágít a lakájmédia kontraproduktivitására.

 Mai találkozás egy különös rajongóval

Ma mentem az órámra, amit éppen az egyházon belül elkövetett szexuális visszaélésekről tartok, persze nem itthon, hanem a grazi egyetemen. Épp kiléptem az irodámból, amikor megszólít egy szembejövő, szimpatikus, huszonéves pasi, látom a szemeiben az izgalmat: „Csak nem Perintfalvi Rita?” Hú, magyarul mondja. Na, ebből mi lesz!? Ritkán érnek össze a világok, amelyekben többnyire úgy mozgok, hogy a két életemnek nem sok köze van egymáshoz. S amióta többször beszéltem Gál András bűntető jogásszal, – aki sokat segít nekem az egyházi ügyek kapcsán, de az engem ért támadások kapcsán is – és megtudtam, hogy addig egyetlen nyilvánosan ellenem uszítót sem tudok feljelenteni, amíg a rólam írt mocskok miatt, valaki tényleg fejbe nem vág egy féltéglával, amikor elhangzik ez a mondat, hogy „Csak nem Ön Perintfalvi Rita?” mindig beugrik a kép a féltéglával. Na, azért nem parázok, csak bevillan.

Már annyiszor jöttem errefelé, hátha egyszer találkozunk

De kedvesen folytatja:

„Óh, én az Ön rajongója vagyok! Már annyiszor jöttem errefelé, hátha egyszer találkozunk, én is az egyetemen tanulok, biológus leszek. És most annyira boldog vagyok, annyira szeretném olvasni a könyvét is, de még nem jutottam hozzá!”

Mire mondom neki, hogy az öröme ellenére most sajnos mennem kell tanítani, viszont van a könyvemből 2 példány nálam és ha akar, jöjjön vissza másfél óra múlva és egyet megkaphat. És tényleg visszajött! Így tudtunk beszélgetni is, hát nagyon érdekes tanulságai vannak számomra ennek a találkozásnak!
Ugyanis, kiderült, hogy nem csupán a velem készült interjúkat olvassa lelkesen, hanem a kormánymédia összes írását is rólam. Ezért egészen direkt módon nekem szegezte a kérdést:
„Doktornő, milyen érzés az, hogy a fél ország utálja? Miért csinálja? Mi a célja?”
„Óh, hát, ha az ország fele utál engem, akkor nagyon sokan hallottak már rólam! Az szuper lenne. De itt még nem tartok, úgy érzem.”
„De Ön rendkívül megosztó! Milyen érzés ez? Mi a célja?”
„Ja, hát, ha valaki kiáll azért, amiben hisz, elmondja, hogy mit gondol, nem lehet sem korrumpálni, sem megfélemlíteni, akkor szükségszerűen megosztóvá válik. Szerintem ez a bizonyítéka annak, hogy amit csinálok, azt jól csinálom! Hogy mi a célom? Semmi! Én abban hiszek, hogy Isten a kicsinyek, a bántalmazottak, a jogfosztottak oldalán áll, ezért nekem is melléjük kell állnom, és nem érdekel, hogy milyen ára lesz ennek. Nem számít semmit. Ennyi.”
„Hogy? Ön hívő? Én az hittem, hogy ateista! Mindenhol azt olvasom, hogy Ön ateista!”
„Hát az lehet, hogy a kormánymédiában ezt mantrázzák, attól én még egy mélyen hívő ember vagyok. Csak az egyház rendkívül visszás dolgaival nem tudok azonosulni! Én a Mestert követem és pont ezért nem tudom eltűrni azt, amit az egyházával művelnek sokszor éppen az egyházak püspökei, papjai, na meg a szektavezérek, de ettől még nem lettem ateista.”
„De azt mondják, hogy Ön követőinek nagy része mind ateista!”
„Hát arról fogalmam sincsen. Én nem nézem, hogy ki hívő, ki ateista. Mindenki ember. Nem gondolkodom ilyen kategóriában, mert semmi jelentősége nincsen. Azt tudom, hogy a követőim között sok az ateista, szerintem ez szuper, a Mester büszke lennem rám, úgy érzem.”

Biblia, meg egyes papok tanításai alapján

Aztán még elmondta, hogy mit olvasott rólam, hogy túlságosan a melegek mellé állok, pedig ugye ők a pokolra jutnak, azért ez nyilvánvaló a Biblia, meg egyes papok tanításai alapján – szerinte. És persze Homonnay Gergelyt sem hagyhatta ki, akinek a haláláról is kormánysajtó által szuggerált véleményt szajkózta. (Ezt most kegyeleti okok miatt inkább nem írom ide.)
Én pedig csak néztem őt. Hallottam, hogy a szavaival a kormánysajtó dolgait fogalmazza meg, közben viszont ragyogó tekintettel néz a szemembe. A keze remeg a boldogságtól, amikor dedikálom neki a könyvemet és az egekbe repül, amikor a tanszéki titkár elkészíti rólunk a közös fotót, ami minden vágya, csak azt sajnálja, hogy nem öltözött fel ma elég csinosan. De drága.

Szóval, akkor mi a tanulság??

Hát ezt imádom a legjobban! A kormánysajtó hatalmas reklámot csinál nekem a lejárató, karaktergyilkos firkálmányaival, tévés beszólásokkal stb. stb., és az emberek egy része lehet, hogy be is veszi ezt a cumit, de! Mégis rajong irántam! Jön, keres, csillog a tekintete a boldogságtól. Vagyis akkor mit is érnek ezek a lejáratások? Hát úgy tűnik, hogy pont az ellenkezőjét érik el, annak, amit akarnak! Így viszont az üzenetem még olyanokhoz is eljuthat, akikhez amúgy lehet, hogy én nem jutnék el!

Szóval köszi kormánysajtó a lejárató hadjáratot ellenem! Működik! Csak az irány nem jön be! Talán azért, mert Isten útjai, nem ti útjaitok! Az Ő gondolatai, nem a ti gondolataitok! Képmutató farizeusok vagytok mind, nem több!

Az ilyeneket verte ki a Mester ostorral a templomból. Most nagyon nehéz titeket még kikergetni onnan, de nagy bibliai tanulság, hogy egyetlen birodalom sem áll fenn örökké. Főleg nem azok, amelyek mások jogfosztásán és emberi méltóságukban való megalázásán alapulnak! A számomkérés napja egyszer számotokra is eljön!

(Szerző: Perinfalvi Rita)

Kapcsolódó

Coeli Bátyus: aki saját házasságát sem tudja rendben tartani, hogyan tudná gondját viselni Isten egyházának? - "Össznemzeti iszapbírkózás"