Kerítésen innen
Emlékszik? – Volt idő, amikor a posta a kormánnyal a háta mögött nem érezte úgy, hogy bármit megtehet
Nem sokkal azután, hogy hihetetlen munkával és kitartással sikerült csatlakoznunk az Európai Unióhoz, a jogharmonizáció egyik követelményeként kiderült, hogy ha nem is kell privatizálni a Magyar Postát, az biztos, hogy a piac részesévé, ha így jobban tetszik, elszenvedőjévé kell tenni.
Nem sokkal azután, hogy hihetetlen munkával és kitartással sikerült csatlakoznunk az Európai Unióhoz, a jogharmonizáció egyik követelményeként kiderült, hogy ha nem is kell privatizálni a Magyar Postát, az biztos, hogy a piac részesévé, ha így jobban tetszik, elszenvedőjévé kell tenni.
Gurmai Zita akkori szocialista EP, ma a Kossuth téri parkament tagja, képviselő volt a „zászlóanya”
Abban az időben jó néhány tanulmány is foglalkozott a liberalizáció „rémével”, na jó, leginkább azügyben adva tanácsot, miként lehetne azt megúszni. A képviselőnő maga folyamatosan szembement a megúszásra játszó postával, majd valahogy elűlt a dolog.
Ez a történet az elmúlt év vége felé ötlött felé bennem, mivel egy ideig nem tudtam megfogalmazni, mi az, ami a posta-bezárásokat kísérő posta-bejelentésekben különösen zavar. Nos az, hogy alig néhány éve, még a „nemzethalált” vizionáló döntés előtt, ennyire megváltozhat egy nemzet hangulata, élén a döntés által leginkább befolyásolt nemzeti céggel. Pedig egyszerű az ok, mindenki érzi, hogy ez már a végjáték, amikor az elszabadult lovakat, úgysem lehet megállítani.
Ne feledjük!
Mária Teréziától Kossuthon át Klauzál Gáborig nagyon sokan szorgoskodtak a szülőszoba körül, amikor világra jönni látszott a Magyar Király Posta, amit most sok más egyéb fontos eredményünkkel együtt szintén bedarálni készül a NER.
