Rab László: Sámánfunkció bekapcs – csodavakcinával és TEK-es harcjárművekkel a vírus ellen

Rab László szűrreál összefoglalója a 46. hétről. Itt most már jóval magasabb fokozatba kell kapcsolni az ígérgetést, az, hogy négy év alatt – fokozatosan! – „visszaépítik” a nyugdíjakat, nem elég hatásos. Csodavakcina érkezéséről kell dumálni, és TEK-es harcjárművekkel kell megállítani a vírust. Na jó, lehet puszta kézzel is. 

A nép atyja golyóstollal

Maxikánk ül komor tekintettel – ezt a nézést, miként a hehegést, ami a zavartság csalhatatlan jele, be kell venni a hungarikumok közé –, kezében golyóstoll, a nép atyja papír fölé hajol, és dönt. Miről? Bármiről, aranyapám, tökmindegy. Ingyen lesz az internet (amit majd egyszer be fog tiltani), csökken az elvihetős ételek áfája, aztán meg az, hogy még pár hét, és megszabadulunk (mert fogságnak tekinti a kijárási tilalmat). Most nem uborkásüvegbe nyúlkál, mint a nyáron, amikor mindenki eleresztette magát, s ment a magyar boldogan szanaszét a világba; pedig hát az atyamester megmondta, hozzánk behurcolták másvalakik – az idegenek – a koronavírust. Elébb az iráni diákok, aztán mások. Akik gyüttmentként idejönnek hozzánk. Pedig nem lett volna szabad. A Soros küldte a négereket Európába. De ide hozzánk aztán be nem jön senki fia, építettünk elébük határkerítést. És tényleg nem jött be csak úgy a vírus.

Behoztuk mi magunk

Kavarognak bennem a gondolatok, akár a Maxiban az elsüthető, eladható hazugságok sokasága. A talpon maradás a cél, a hadováláshoz, az államkasszához való hozzásunnyogás jogának megőrzése, ennek érdekében minden szélhámosság megengedhető. Mondja azt a Kásler, hogy decvégén, janelején tetőzik a frász, már látszik az alagút vége, Peti számoljon be az orosz-kínai vakcina-fürkészportyászat fordulatairól, már itt van milliószám a favirapiri… oppardon, mi a neve ennek a szarnak?… favirapori vagy rendes ivir… mit írjak a golyóstollammal, baszki? Mondjuk úgy, hogy Manci néni is megértse, mégiscsak vidékiek vagyunk, Tolsztoj levelezgető regényhősei… tabletta…az istenit ennek a golyóstollnak, már megint kifogyott, a könyökem is csupa tinta. Csináljatok már valamit, gyerekek!!!

Hey Joe (itthon még sokáig Donald)

Levelet írtam Amerikába, mert a Maxinak beszorult a keze az uborkásüvegbe, nem ért rá gratulálni (a kampányhoz gratulált, jóvan). A Facebook-ra tettem ki, mert látom, hogy a Maxi is ott kezd kormányozgatni, jobban bejön ez neki, mint ülni gondterhelten a Karamellában, és esténként hallgatni a büdös kőleók ordítozását. (A későn jövőknek: a Lánchíd oroszlánjairól van nagyba’ szó.)

„Tisztelt Elnök Úr! – ez volt a megszólítás. – Elnézését kérem, hogy én kívánok önnek sok sikert abból az alkalomból, hogy az amerikai nép választása magára esett. A magyar miniszterelnök sajnos nem ér rá, mert lecsót főz, és a keze is beszorult az uborkás üvegbe. Ezen kívül kísérleti vakcinák meghonosításával tölti az idejét, most is kiment a Keleti pályaudvarra, mert a vakcina érkezésére számít, népünk megbízásából nem tud most egyelőre önnel foglalkozni. Orbán úr gyakorta szokott az én nevemben is megszólalni, szereti azt a fordulatot, hogy mi, magyarok – én ugyan már többször megkértem rá, hogy ne vegyen be ebbe a halmazba, mondja úgy, hogy kivéve a Rabot, de nem hallgatott rám. Most viszont szíves engedelmével mégis én leszek az, aki az elfoglalt magyar miniszterelnök helyett és nevében gratulálok önnek, hát akkor legyen, mi, magyarok, így fogjuk most itt helyettesíteni egymást. Kérem, nézze el nekem, hogy ezt a szokatlan formát választottam, és értse meg, hogy Magyarországon sokkal fontosabb dolgok is vannak, mint az ön megválasztása. De ne higgye, hogy a magyar miniszterelnök, Európa kiemelkedő politikusa, akinek ugyan majd minden szövetségese megbukott, jószerével már csak Gruevszkire számíthat, nem törődik önnel. Nagyon is a szívén viseli a maga sorsát, kedves Joe. Ui1: A minielnök úr, ha ráérne, Kamala Harrist is forrón üdvözölné, most az akadályoztatás miatt ezt is kénytelen vagyok magamra vállalni.”

Hozzáteszem, már csak némely banánköztársaság maradt, melyben tartja magát a Trump elnök úr megnyerte, de a demokraták elcsalták kezdetű sláger. Köztük van a Maxi birodalma is Magyar Nemzetestül, M1-estül, kesmástul, trollostul, a demokraták a Holdról meg a síri világból hozták a szavazókat, és az, hogy a 270 elektor helyett már 306 van a BidenHarris-kettősnek, magától értetődő.

De nem itt! Mi ugyanis jól emlékszünk azokra az időkre, amikor csodafegyverre vártunk. Még pár hét, és meglesz, és akkor ki tudjuk innen pörkölni az oroszokat, addig is, amíg a nagyszerű Adolf megment bennünket, odább vinnénk az aranykészletet, a koronaékszereket, a gyárakat, a gépeket, és minden mozdíthatót, ami a csodafegyver feltalálása után kellhet nekünk. Addig is, kedves kis ágyútöltelék népecske, bízzatok az ígéreteinkben, a magyar elit soha nem hagyja, hogy elhulljatok a porban, mindenkit – értitek? mihindehenkihit! figyelem, időkapu! – meg fogunk gyógyítani, ki fogunk menteni, fel fogunk emelni, ki fogunk elégíteni, agyon fogunk jutalmazni, ki fogunk nevezni, életben fogunk hagyni stb.

Mindenkit arra kérek, meg ne mondja az M1-nek, hogy győzött Biden, és ő az Egyesült Államok új elnöke. Meg ne tudják, mert kinyírják magukat a Kunigundában. Higgyék azt, hogy még mindig Grósz Károly a Fidesz tárgyalópartnere.

Négercsók

Egy színesbőrű játékos, népünk Lali nevű Loic Nego-ja teremtette meg a lehetőséget arra, hogy a magyar elit továbblopjon és hazudozzon, már ami a focit illeti; szép kis válasz a sok ótvaros idegenellenes hablatyra, mely Minimaxi golyóstoll-agyát az elmúlt években elhagyta. Az a sok nyomorult bevándorlásellenes plakát, meg a duma, hogy ide aztán ne jöjjön senki, aki elvenné az édes kis magyarok munkáját/kenyerét/leányai szűzességét. Nem ragozom, mert már magam is unom. Lalikám, tudod, hogy kinek rúgtad azt a gólt a 88. percben? Tisztában vagy te azzal, hogy berúgtad a sok senkiházit a boldogság kapuján a mennyországba? Hónapok múlva, figyelj jól, itt már senki sem fog beszélni rólad, és Szoboszlai lökete is elhomályosul, ellenben itt lesz egy csomó politikai nyavalyás, mind részt akar majd vállalni a sikerből. Mert, ugye, Lalikám, tudod, hogy nálunk a siker mindig a csapaté, a bukás ellenben rendre valakié. Ugye világos, hogy amennyiben nem méltóztattál volna a 88. percben megmenteni az idegengyűlöletből politikát csináló Magyarországot, akkor most szegény Gulácsi Péter lenne az, aki valahol a dzsungel mélyén bujdokolna. Magyarok vagyunk, aranyapám, ezt még majd meg kell tanulnod. Mellesleg a gólodért áldjon meg téged az én és a gyerekeim istene. Ne a magyaroké, mert az sokszor nem ér rá, és nem is biztos, hogy annyira jól járnál vele.

Kik azok a vikingek

Itt jegyzem meg, hogy a sámáni magaslatokban szambázó Maxi nem merte bevállalni, hogy nézők előtt játsszák le az Izland elleni (OV vikingek elleni harcként jellemezte, ami tényleg súlyos tünet) meccset, nagy volt a társadalmi nyomás, meg aztán emelkedik a fránya járványgörbe is, amit a kormányozni képtelen kormány nem tud megállítani. Maximovics nem merte, pedig már eladták a jegyeket is, Szoboszlai viszont merte. Mert bízott magában (nem Önben, nehogy félre tessék érteni). Pontosan tisztában van ugyanis vele, hogy el tudja találni a kaput húszról. És miután ismeri a saját képességeit (golyóstoll-bajnokunk csak bemeséli magának a sámáni képességeket), nem ment az a lövés három centivel se jobbra, se balra. Ha jobbra ment volna, kapufa lett volna. Ha meg balra, akkor kiütötte volna az izlandi (Orbánnál viking) kapus. Nem, b+, pont oda ment, ahová kellett. Nem így vagy úgy, meg egyrészt/másrészt, nem az volt, hogy Szoboszlai megígérte, hogy december végén vagy január elején belövi, azt se mondta, hogy fürkésszetek/portyásszatok össze nekem egy gólt, nem. Szoboszlait is áldja meg a gyerekeim istene. És ne a Maxié, mert az nagyon elnéző a lopásokra, hazudozásokra, választási törvény éjfél előtti megváltoztatására stb.

Még egy Tolsztoj-regényhősről kell szólnom

A csereként beállt Könyves Norbertről van szó, aki mondjuk Mészáros tulajdona Zalaegerszegen, de azok után, hogy elindult Szoboszlai előtt balra, s vitte magával az izlandi belső védőt, aki persze rémülten próbált visszaspriccelni a vágtató salzburgi kisisten középre nyomulása láttán, de úgy járt, mint Orbán a szigorító intézkedések meghozatalával (elkésett)… Könyvesnek is kijár az áldás. Viszont túl sok lett itt az istenezés, még kikapok érte.

Úgyhogy legyen vége a 46-os hétnek, ámen. Kérem a következőt!